Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)
A MÚZEUM - 25 év a kiállítások tükrében (LENDVAI TÍMÁR EDIT)
A Térképészek terméből kilépve egy kis szerény enteriőrrel találkozhatunk. A Balázs Dénes emlékére berendezett kiállításrész hűen próbálja visszaadni a múzeumalapító személyiségét, ahol stilizált munkaasztalán, személyes tárgyai, illetve expedícióin használt felszerelései kapnak helyet. Balázs Dénes karsztkutató munkássága a barlangkutatás történetét bemutató, így nem véletlenül szűk, sötét, barlangra emlékeztető kiállítási egységben is megjelenik. Wass Imre (1795—1863) földmérő nevéhez kapcsolódik az aggteleki Baradla-barlang feltárása. Kadic Ottokár (1876—1957) volt a tudományos barlangkutatás magyarhoni megalapítója. Dudich Endre (1895-1971) barlangbiológiai kutatásai és Plózer István (1948—1977), a víz alatti barlangkutatás és fényképezés úttörő kutatója mellett a nem túl távoli múltban elhunyt karszt- és barlangkutató tudósoknak Kessler Hubertnek (1907—1994) és Jakucs Lászlónak (1926-2001) is emléket állít a tárlósor. Terveink szerint, jövőbeni pályázati lehetőségekkel élve, a barlangászok tárlói mellett egy valódi barlangbelsőt és annak élővilágát bemutató rész is kialakításra kerül. Korábbi kiállításunk értékes színfoltját adta az ún. Székely szoba, mely az Érdre menekült bukovinai székelyek tisztaszobáját mutatta be, Erdély geográfus kutatói mellett. Mára a Székely szoba átköltözhetett a 2008 júniusában megnyitott Hely- és Sporttörténeti kiállítás termeibe. Helyére az érdi ősemberi telep, valamint Érd és környéke geológiáját, flóráját, illetve faunáját bemutató kiállítás került. A tárlat látványgazdagságát fokozandó terveink szerint a jövőben egykori környezetében egy egész alakos ősembermodell, illetve a kistérség természeti értékeit színesen bemutató lárványos dioráma kerül majd berendezésre. A kiállítás utolsó termében jelennek meg Erdély híres kutatói. A Székelyföld leírói közül kiemelkedik Orbán Balázs (1829—1890), aki nagyszabású, enciklopédikus művében őrizte meg a terület történeti, régészeti, természetföldrajzi és néprajzi ismeretanyagát. A sort Tulogdi János (1891—1979) Erdély geográfus kutatója zárja. Tulogdi kolozsvári egyetemi tanárként leendő tanárok sorát nevelte a geográfia minőségi művelésére és egyben Erdély szeretetére. Tulogdi sírján szereplő mondatok mintegy megerősítik a Kárpát-medence feltárásáról szóló kiállításunk kezdeti gondolatát. Ezen vidék kutatása egymásra épülő eredmények és ismeretek sokaságából lett teljes, és lesz — remélhetően a jövőben — egyre teljesebb. „Összekötöttem nemzedékeket, fiaim, ti tőlem egymást öröklitek." Kiállításaink koncepciójának kidolgozása és gyakorlati kivitelezése elsősorban Balázs Dénes érdeme, de több intézmény és magánszemély támogatása és segítsége nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. Húsz évvel később a múzeum mindkét szárnya modern külsővel, tartalmában is kibővített kiállítással várja a látogatókat. A kiállításfejlesztés az Oktatási és Kulturális Minisztérium Alfa Programja, és Erd Megyei Jogú Város Önkormányzatának anyagi támogatásának köszönhető. A kivitelezési munkálatokat a Narmer Építészeti Stúdió munkatársai, Gelencsér Judit grafikus, valamint múzeumi munkatársunk, Puskás Katalin restaurátor-gyűjteménykezelő végezték. MIRŐL MESÉLNEK A TÁRGYAK - NÉHÁNY ÉRDEKESSÉG A KIÁLLÍTÁSOKRÓL ZSUGORÍTOTT EMBERFEJ - TZANZA Kutasi Kovács Szabolcs ajándéka (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága Laczkó Dezső Múzeumának tulajdona) A világ sok részéről ismert szokás, hogy a harc közben legyőzött ellenség testének egy darabját, mintegy győzelmi jelként „trófeaként" konzerválják. Az Ecuadorban élő jivaro indi-
