Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A MÚZEUM - A Magyar Földrajzi Múzeum épülete és szoborpanteonja (KOVÁCS SÁNDOR)

A MÚZEUM KOVÁCS SÁNDOR A MAGYAR FÖLDRAJZI MÚZEUM ÉPÜLETE ÉS SZOBORPANTEONJA A KÚRIA ÉPÍTÉSE Épületünk Érd egyetlen megmaradt műemléki kúriája. Építése Batthyány Fülöp herceg utasítására 1840 körül az akkori falu szélére eső országúton fogadó céljából történt. Építészének személye nem ismert. Az épület klasszicista stílusjegyei alapján azonban Hild József vagy Pollack Mihály, esetleg valamelyik tanítványuk jöhet szóba. Az együttes eredetileg négy épületből állt: a főépület, kocsiszín és két gazdasági épület. Wajthay Ferenc uradalmi mérnök 1846-os rajzai hitelesen mutatják a főépület korabeli belső teremfelosztását, ahol a fogadó táncterme, biliárdtermei, konyhái, vendégszobái és a fogadós lakása figyelhetők meg. A pincéről készült rajzon látható egy jégkamra és egy kút is. A főépület már 1958 óta műemléki védettség alatt állt, az oldalsó épületeket 1999-ben sikerült védetté nyilvánítani. A kúria épületét elsőként a Hazafias Népfront jelölte meg 1988ban emléktáblával. A mai - részletesebb és alaposabb kutatásokat is tartalmazó - emléktáblát a 2000. évi felújítás után a múzeum helyezte el. A FŐÉPÜLET A fogadó nem sokkal építése után, már az 1848-1849-es szabadságharcban fontos szerepet játszott a hadi eseményekben. 1849. január elején a móri csatából Buda alá visszavonuló Perczel Mór tábornok, később pedig Ottinger Ferenc császári tábornok főhadiszállása volt. Az 1849. január 3-i tétényi csatában elesett katonákat a fogadó mellett temették el. Az emlékhely megjelölésére az első világháború előtt közadakozásból jelentős pénzösszeget gyűjtöttek össze az érdiek, de a háború miatt a szép emlékmű terve nem vált valóra. Az 1990-es évekre ez már időszerűtlenné vált, mivel a szovjet Vörös Hadsereg által elhurcolt érdi civil lakosok emlékműve {Domonkos Béla alkotása), majd egy monumentális Életfa szobor, Érd jelképe (Föry Emil alkotása) került az épület előtti, a főút kettéváló ága által közrezárt zöld területre. Az Érdet 1848-tól birtokló görög származású Sina Györgytől, 1856-ban fia, Sina Simon az országosan ismert mecénás örökölte az uradalmat és a fogadót is. Tudjuk, hogy az ófalusi kastélyt 1869-ben a maga számára bővítette, neoreneszánsz stílusban átépíttette, míg a fogadót tiszttartóinak engedte át. Feltehetően ettől az időtől kezdve az épület már kettős (fogadó, tiszttartói lakhely) funkciót látott el. Sina Simon 1876-ban bekövetkezett halála után lánya, Sina Anasztázia házassága révén férje, a német származású Wimpffen Viktor gróf, majd fia, Wimpffen Simon örökölte az érdi birtokot és a kúriát is. A kúria ezen a néven maradt meg az