Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A KULISSZÁK MÖGÖTT - Köszönet a segítőknek (KUBASSEK JÁNOS)

megismertetésére. Az Amerikában sugárzott, Cséke Zsolt által készített Pénz és Taps nélkül című film keltette fel érdeklődését Alexander Bródynak, aki a látottak hatására Honoluluból Budapestre repülve már megérkezése első napján jelezte látogatási szándékát. A kiállítás megtekintését követően százezer forintot utalt át a Múzeumbarát Kör számára... A kezdetektől mindig számíthattunk Lóczy Dénesre, a Pécsi Tudományegyetem docensére, aki kiadványaink és a kiállítás angol szövegeinek fordításában, lektorálásában mindig azonnal segített. A külföldön gyűjtött hagyatékok, térképek, könyvek, tárgyak hazajuttatásában felmérhetetlen segítséget kaptunk a Külügyminisztériumtól. A futárszolgálat a legtávolabbi területekről is épségben hazajuttatta múzeumunk legegzotikusabb ritkaságaihoz tartozó relikviákat. (Külön meg kell emlékeznünk a Magyat Tudományos Afrika-expedícióról, személy szerint Gábris Gyula és Lerner János munkájáról. Afrika-gyűjteményünk jelentős része az expedíció konténerével, a Novotrade közreműködésével érkezett meg Érdre.) Köszönet illeti személy szerint Kasnyik András, Jeszenszky Géza, Pálmai Géza, Szentiványi Gábor nagyköveteket, valamint Bethlenfalvy Gézát, Juhász Ernőt, Sárközy Pétert, Lázár Imrét, Ujváry Gábort, akik mindent megtettek múzeumunk gyarapításáért. Kutasi Kovács Szabolcs, Pátkai Róbert, Theész János valamint Nógrády György, Galántha-Hermann Judit jelentékeny személyes áldozatvállalása révén juthattunk igen értékes gyűjtemények birtokába. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium Közgyűjteményi Főosztálya pályázataink megvalósításához döntő módon járult hozzá. Sok száz embernek kell még köszönetünket kifejezni - felsorolásukra terjedelmi okok miatt a kötet nem ad lehetőséget. Adományaikkal, önzetlen munkájukkal hozhattuk létre a szoborparkot, a múzeumkertet, s hozzájárulásuk ezernyi módon gyrapaította gyűjteményeinket, tette színvonalasabbá rendezvényeinket. A múzeum és a múzeumkert Érd egyik országos hírű jelképévé vált, mely kiállításaival, programjaival, kiadványaival a határokon túl is megismertette a település nevét. Az 1983-as alapítás óta nagyon sokat változott a bennünket körülvevő világ. Kelet-Európában megváltozott a társadalmi, politikai rendszer, hazánk szomszédságában három ország bomlott fel. A geológiai vagy történelmi kronológia szerint töredék másodpercnyi idő során rengeteg új kihívás érte az intézményeket. Alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez, anélkül, hogy feladnánk eredeti céljainkat. A modernizáció, a fejlődés útján kell járni, megbecsülve a múlt hagyományait és értékeit. Az első esztendők igen mostoha feltételeit magunk mögött hagyva, manapság olyan pályázati, erőforrás-szerzési lehetőségekkel találkozhatunk, melyek azelőtt elképzelhetetlenek voltak. A múzeum munkatársai példaszerűen felismerték e távlatok esélyeit, és tevékenységükkel meggyőzően igazolták, hogy a kitartó alkotó munkának, a valódi teljesítményeknek van jövőjük. A 25 év alatt megtett hosszú, göröngyös úton sok száz ember jó szándéka, önzetlensége, adománya jelezte, hogy a társadalmi igény, a múzeumalapító szándéka nem pillanatnyi, múlandó fellobbanás volt. A kezdetekkor megfogalmazott nemes célok kiállták az idő próbáját.