Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A KULISSZÁK MÖGÖTT - Történetek, anekdoták a múzeumból (KUBASSEK JÁNOS ÉS LENDVAI TÍMÁR EDIT)

Valaha Egyiptomban szent állatokként tisztelték a krokodilokat, az ókori sírokba is bekerült több krokodilmúmia... Kairóban a zamaleki kutatólakás fürdőszobájában a fürdőkádban helyeztük el a két krokodilt. Az ugyancsak a lakás másik szobájában lakó ifjú egyiptológus, Liptay Eva nagyon humánusan fogta fel a dolgot, s nem csinált cirkuszr az új lakótársak miatt. A neheze, a hazajuttatás azonban még előttünk állt. Éjszaka Bartos Zoltán egyiptológus vitt volna ki a repülőtérre, de az Aro gépkocsijának a motorja bedöglött, s nem tudott elindulni. Piros vödörrel a kezemben próbáltam meg a néptelen, bús kairói éjszakában taxit szerezni. A vödrön a kilyukasztott fehér fedél alatt tégla, arasznyi víz és két kis eleven krokodil. Taxi fél órán át nem is volt sehol. Mintha minden ellenünk esküdött volna össze! Kétórai kalandok árán, ütött-kopott taxival jutottunk ki a repülőtérre, nem tudva és félve attól, hogy a lejárt, s meghosszabbítani elfelejtett vízumból lehet nagyobb baj, vagy a krokodilokból. Az útlevél- és vámvizsgálatot izgatottan vártuk. A „becsekkolásnál" furcsán nézték a jegykezelők a piros vödröt. Az útlevélkezelők érdeklődtek, mi van a vödörben. Személyes holmik - feleltem dobogó szívvel, unott arccal. A biztonsági ellenőrzésen be kellett tenni a vödröt az átvilágító gépbe. A futószalagon eldőlt a vödör, kiömlött a víz, de a krokodilok szerencsére nem másztak ki, mett a fedél erősebben tartott. Amikor a biztonsági tiszt fám nézett, egy filmmel ajándékoztam meg, amíg Kati a vödröt és tartalmát biztonságba helyezte. Fellélegezve mentünk tovább, amikor utánunk szaladt a biztonsági tiszt. Meghűlt ereinkben a vér. Most bukunk le, mint krokodilcsempészek, lejárt vízummal! A biztonsági tiszt elénk áll, a tőlünk kapott filmet tartja az orrunk elé, s barátságos mosollyal kérdezi: — Színes a film vagy fekete-fehér? — Majdnem megöleltem örömömben. A MALÉV- gép fedélzetére is simán felvittük a piros vödröt. Budapesten ért az igazi meglepetés. Az állatkert pálmaháza átépítés miatt nem tudta fogadni a krokodilokat. A természetvédelmi szakhatóság eredetigazolás iránt érdeklődött, de a két krokodil sem születési anyakönyvi kivonattal, sem személyi igazolvánnyal nem rendelkezett. Ez a fogyatékosság kissé nehezítette az elhelyezés kérdését. Néhány hétig az otthonunkban volt a két krokodil, melyet Tamás fiúnk megkeresztelt. Szulejmánnak és Hasszánnak. Tomi szobájában, akváriumban lakott a két kis falánk jövevény, s esténként, etetéskor mókás műsorokkal szórakoztatták fiacskánkat. A két kis állat végül - nem kevés bürokratikus bonyodalom után - hajdani diáktársam, Nagy Tibor állatkert-igazgató nagy örömére Debrecenbe került. Az egyik jó egészségnek örvend, már másfél méter hosszúra nőtt, s a debreceni Állatkert megbecsült lakója. A másik valószínűleg megfázhatott a szokatlan téli hidegben, s hamarosan elpusztult. O került vissza Érdre, s most az Afrika-kutatók termében idézi fel a fekete kontinenst. LENDVAI TÍMÁR EDIT HEJCEI KALANDOK Hejce egy elbűvölő, mindössze 350 főt számláló, takaros kis falu a Zemplén-hegységben. Ide, a Hegyikristály Egyesület házába szerveztünk három egymást követő évben tábort, kis számú, de annál lelkesebb gyerek részvételével. A „kemény mag" a múzeumi gyermekprogramok visszajáró vendégei voltak.