Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A KULISSZÁK MÖGÖTT - Történetek, anekdoták a múzeumból (KUBASSEK JÁNOS ÉS LENDVAI TÍMÁR EDIT)

A KULISSZÁK MÖGÖTT TÖRTÉNETEK, ANEKDOTÁK A MÚZEUMBÓL DR. KUBASSEK JÁNOS A „VÖRÖS-TÉRKÉP" ÉS ACZÉL ELVTÁRS Az első kiállítás rendezésekor, 1983-ban Balázs Dénes úgy döntött, hogy bemutatja Teleki Pál úgynevezett „Vörös-térképét," mely a Kárpát-medence etnikumainak földrajzi elhelyezkedését mutatja be. A magyar népcsoportokat jelző vörös szín szembeötlő módon jelent meg, s érzékeltette a románsághoz és a szlováksághoz viszonyított térbeli megjelenését, a számaránynak megfelelően. Ez a térképészeti módszer hitelesnek bizonyult. Nem mindegy, hogy a Kolozsváron élő százezres magyarságot apró piros pont jelöli, míg a Fogarasi-havasok több száz négyzetkilométerén élő néhány tucat román pásztor nagyságrendileg többszörösét jelentő románok lakta területként van feltüntetve. Mindkét ábrázolásmód hitelesnek tűnhet, mégis az előbbi tükrözi a valóságot. A térkép akkoriban Magyarországon hozzáférhetetlen volt. A pártállami időkben, az 1980-as években előfordult, hogy történelem-tankönyvet zúztak be egy nem megfelelőnek ítélt mondat miatt, s történeti-életrajzi monográfia is hasonló sorsra jutott. A „Vörös-térkép" eredeti változata 1910-ben készült, de a párizsi béketárgyalások idején fontos szerepet kapott a Kárpát-medence állami egységének megőrzéséért folytatott küzdelem során. Magyarországon csak Érden volt látható ez a páratlan alkotás. Mindössze néhány eredeti példány élte túl a háborúk viharait. Több óvatos és tájékozottabb kolléga felhívta a figyelmünket arra, hogy e térkép kiállításából baj lehet, de az eredeti forgatókönyvet - melyben szerepelt a térkép - a szakmai és a hivatalos szervek egyaránt jóváhagyták. Az első észrevételt 1984 áprilisában Gosztonyi János tette, aki a Magyarok Világszövetségének elnökeként avató beszédet tartott Körösi Csoma Sándor szobránál. Az ünnepséget követően megtekintette a kiállítást és hosszasan, percekig elidőzött a térképnél. Megjegyezte, hogy olvasott erről az alkotásról, de most látja először eredetiben. Szavaiban nem volt rosszallás, de látszott rajta, hogy elgondolkodtatja. Néhány év múlva, a pártállam legfőbb kulturális irányítója, Aczél György tett látogatást Érden, s programjába a múzeum felkeresését is beiktatták a szervezők. Egy ilyen látogatás akkoriban nagy eseménynek számított. A látogatás előtt hiába szóltam, hogy javítsák meg a balesetveszélyes lépcsőket, hónapokig nem történt semmi. De amikor azzal érveltem, hogy nem vállalhatom a felelősséget, hogy netán a magas vendég itt törheti el a bokáját, azonnal jöttek, és elvégezték a munkát. Aczél György látogatása előtt a kormányőrség tagjai is kiszálltak és szemrevételezték a bejárandó helyszínt. Az egyikük megállapította, hogy a kiállításra mégsem jöhet el Aczél elvtárs, mert csak egy bejárat van, az ablakokat rács védi és nincs menekülési útvonal. A szabályok szerint ilyen helyre nem mehet az MSZMP Politikai Bizottság tagja. Elképedten kérdeztem, miért kellene innen menekülnie Aczél elvtársnak? A múzeumból senkinek nem kell menekülnie, itt minden érdeklődőt szeretettel várunk. A parancsnok elmosolyodott, s eltekintett a szabályok alkalmazásától. Aczél György népes kísérettel érkezett. Meglepően tájékozott volt, s