Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A MÚZEUM - A gondolattól a megvalósulásig (A múzeumalapítás útvesztői) (KUBASSEK JÁNOS)

letes épület, s Balázs Dénes úgy vélte, ez a ház alkalmas lenne múzeum céljaira. A beadványt azonban a címzettek válaszra sem méltatták. Több mint három hónap után sikerült Balázs Dénesnek elérnie, hogy személyesen fogadja Érd város akkori tanácselnöke, Benussi Silvio. A tanácselnök őszintén elmondta elutasító véleményét a javaslatról. Úgy vélte, hogy a nyomorúságos helyzetben levő településnek ivóvízre, csatornára, kövezett útra és járdára van szüksége, nem pedig múzeumra. Aki kiállítást, múzeumot akar látni, az szerinte elutazhat Budapestre, mert nincs messze, s ott sok kiállítást megnézhet. Egyébként az említett épületet eladták a Lapkiadó Vállalatnak. Szerencsére a városi tanács elnökhelyettese, Vogronics László — széles látókörű, olvasott mérnök ember - felismerte a múzeumalapítás jelentőségét, s pártfogásába vette az ügyet. Négyszemközti beszélgetés keretében elmondta, hogy a tanácsi hivatalok a következő évben a régi műemléki épületből egy modern emeletes házba költöznek, s a felszabaduló helyiségekben lehetne rendezni egy kisebbfajta múzeumot. Halovány reménysugárként mutatta meg a hajdani Wimpffen-kúria nyugati szárnyát. Jó szándékú biztatást jelentett ahhoz, hogy Balázs Dénes megkezdje a létesítendő múzeum szakmai, tudományos hátterének biztosítását. Igazi szövetségest talált Somogyi Sándor személyében, aki a Magyar Földrajzi Társaság főtitkáraként messzemenően támogatta az ügyet. 1979. március l-jén Balázs Dénes írásban fordult a Magyar Földrajzi Társaság vezetőségéhez, és halaszthatatlan feladatként jelölte meg egy földrajzi múzeum létesítését. Kérte, hogy a veszélyeztetett relikviák megmentésére a társaság hozzon létre egy múzeumi bizottságot, s kezdje meg a kallódó értékek felkutatását. A bizottság Radó Sándor állami- és Kossuth-díjas egyetemi tanár elnöklete, és a Magyar Földrajzi Társaság vezetésével létrejött. A titkári teendőket Balázs Dénes vállalta, s így vált az ügy legfőbb mozgatómotorjává. Ezekben a hetekben debreceni egyetemistaként találkoztam vele — a Béke-barlang vízgyűjtő területének karszthidrológiai vizsgálata témájában - s ekkor értesültem először tőle a nagy tervről. A Magyar Földrajzi Társaság számos tagja megkezdte környezetében a tájékozódást a kallódó relikviák ügyében. Nem titok, hogy még egyetemi berkekben is rengeteg érték pusztult el közömbösség, felelőtlenség miatt. Az ELTE Ludovika téri épületében — tanszékvezetői utasításra — úgy oldották meg a régi Földrajzi Intézet képanyagának üvegnegatív és üvegdia részének, közöttük Cholnoky és Lóczy felvételeinek a tárolását, hogy egyetemistákkal lapátoltatták szemétbe a megsérült, de még megmenthető diaképeket. Szerencsére volt olyan kitűnő szakember, Gábris Gyula adjunktus személyében, aki felismerte e muzeális értékek jelentőségét, s az utasítás ellenére ideiglenesen biztonságba helyezte, egy más célra szolgáló Dr. Somogyi Sándor, a Magyar Földrajzi Társaság részéről támogatta a múzeumalapítás gondolatát