Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

BALÁZS DÉNES In memoriam Balázs Dénes (KUBASSEK JÁNOS)

A Magyar Földrajzi Gyűjtemény, majd az 1987-ben múzeumi rangot kapott intézmény munkájának legfőbb ösztönzője és mozgatómotorja volt, aki szerteágazó kapcsolatrendszerével rengeteg embert tudott megnyerni jó ügyeknek. Az ő kezdeményezésére szerveztük meg Érden az első nemzetközi tudományos konferenciát, Benyovszky Móric halálának 200. évfordulóján, 1986-ban. A cseh, szlovák, orosz, francia, amerikai és magyar résztvevők előadásai külön kötetben láttak napvilágot. Balázs Dénes élete utolsó esztendeiben gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, de kórházi ágyán is fáradhatatlanul dolgozott, rajzolta a térképeket, javította a kéziratokat, nyomdai korrektúrákat. Kitartása és áldozatkészsége, önzetlensége és segíteni akarása voltak legfontosabb jellemvonásai, melyekről pályatársai megható módon emlékeztek meg Cséke Zsolt Életem-utazásaim című filmjében. Érdliget! otthonában, 1994. október 19-én érte a halál. Érdet - mint választott lakóhelyét - nagyon szerette. A Harmat Béla szerkesztésében, 1984-ben megjelent Tiéd a táj - Érdi Antológia hasábjain Major Árvácskának így vallott Érdligetről: „Bejártam a világot, s útjaimról mindig Érdligetre tértem vissza. Szebbet, gazdagabbat találtam, kedvesebbet soha. Úgy vagyok ezzel, mint a gólyák meg a fecskék: ők is innen indultak el, s ha megszólal a hívó szó, ide térnek vissza." Balázs Dénest az érdi temetőben, a város által adományozott díszsírhelyen, mély részvét mellett helyezték örök nyugalomra. Pályatársai, barátai, Jakucs László, Somogyi Sándor, Harmat Béla és jómagam búcsúztattuk. Mészkőből faragott sírkövén barátja, Domonkos Béla domborműve örökítette meg humánus személyiségének arcvonásait. A Balázs Dénest ábrázoló dombormű, Domonkos Béla alkotása