Mácsai Anetta: Magyar vadászutazók a Magyar Földrajzi Múzeumban. Múzeumpedagógiai füzet A magyar utazók, földrajzi felfedezők című kiállításhoz (Érd, 2006)
Az expedíciók még Széchenyi Zsigmond idejében is igen kimerítő kalandok voltak. Olvasd el, hogy milyen apró dolgok jelenthetnek örömet egy ilyen út során! "Hat órára tehát pontosan hamértünk. Es - ugyancsak régi szokás szerint - márfiistölög is a fürdővizünket melegítő vasüst. Ott készül az ezentúl mindegyikünknek kijáró, zavarosan sötétbarna, különféle döglött rovart, tüskét és egyéb növénymaradványt úsztató, mégis jólesően meleg lé, amibe hamarosan mi is bele fogunk ereszkedni. S noha jól tudjuk, hogy a legközelebbi szennyes pocsolyából merítették, de alaposan fel is forralták, a benne úszkáló rovarok ártalmatlan rovarhullák immár. Ez persze mit sem változtat a fürdővíz szagán. Mégis jólesik beléhanyatlani, sőt hamarosan ki fog derülni, hogy ez az esti behanyatlás kimagasló fénypontja a napnak. Felfrissülés, kikapcsolódás, ideglazítás, a napi gondok kisebb-nagyobb adagjának kiküszöbölése, teljes amnesztia és kibékülés a környezettel, emberrel-vadállattal, egyaránt. Ilyen sűrített jótétemény az esténkinti szafárifürdő. " (Idézet Széchenyi Zsigmond: Denaturált Afrika című könyvéből) Széchenyi Zsigmond tábora Kitui környékén Sáska László (1890-1978), Abesszínia, „Albert Schweitzere” Sokgyermekes, szegény asztalosmester fiaként látta meg a napvilágot. A számtalan nehézség ellenére kiváló minősítéssel szerezte meg az orvosi diplomát. Tanulmányai után Nagyenyeden szeretett volna rendelőt nyitni, de tervei meghiúsultak. Sáska 1933-ban utazott feleségével Afrikába, ahová a vadászat és a trópusi betegségek kutatásának lehetősége vonzotta. Abesszíniában a császár vejének udvari orvosa lett. Bejárta egész Sáska László arushai otthonában 4
