Mácsai Anetta: Magyar vadászutazók a Magyar Földrajzi Múzeumban. Múzeumpedagógiai füzet A magyar utazók, földrajzi felfedezők című kiállításhoz (Érd, 2006)
A PREPARÁLÁSRÓL A preparálással megóvjuk az állat maradványait attól, hogy tönkremenjenek, így hosszú ideig élvezhetőén csodálható a trófea. A csontokból főzéssel eltávolítjuk a szerves anyagot, így szép fehéren és szagtalanul díszíti a szoba falát. A lenyúzott szőrös bőr ideiglenesen megvédhető sózással, amely a víztartalmának egy részét eltávolítja, majd szárítva tárolható. A végleges konzerválás cserzéssel történik. Ennek folyamán vegyszerekkel (cserzőanyag) itatják át a bőrt, ezzel megakadályozzák a romlását, a szőr kihullását. (Az ipari méretű cserzés előtt a csertölgy kérgéből nyert kivonatot használták.) Valamikor az 1800-as évek elején a lenyúzott, félig tartósított bőrt kóccal, szénával tömték ki. (Innen ered a "kitömött állatok" elnevezés) A végtagcsontok és a koponyacsont a "preparátumban" maradtak, de nemcsak anatómiai pontosságot nem mutatott a készítmény, de durva méretbeli eltérések is voltak az eredetitől. A beszáradás következtében pedig múmiaszerű kinézetet kapott az állat. A század végén agyagszobor váltotta fel a kóctestet, de ezzel a módszerrel nem lehetett maradandót alkotni. A XX. század elején német és amerikai múzeumokban alkalmazták először a dermoplasztika módszerét (bőrszobrászat), amely módszer szerint jellemezzük az alábbiakban a preparálást. A teljes emlősállat preparálása előtt a legfontosabb a pontos méretvétel - úgy, mint a szabónak a kabát készítésekor. Az elejtett állat hosszát, körméreteit lemérjük (fej-, nyak-, test -, végtagok hosszmérete, és mindezekről több szeletben felvett körméret), ezt egy vázlatrajzon bejelöljük. Ez elengedhetetlen az anatómiailag pontos modell megmintázásához. A preparátor egy méreteknek megfelelő anyagszobrot készít, szükség esetén többször is ellenőrizve a bőr és a modell illeszkedését. Amikor a végleges szobor (mozdulat, méretek) elkészül, erről egy gipsz vagy műanyag másolat készül. Egy igen fontos munkafázis következik: a megfelelő méretű, típusú üvegszem kiválasztása, behelyezése a modell szemüregébe. Erre az elkészült szoborra ragasztják rá az időközben kicserződött, faragással levékonyított bőrt. Az állat méretétől függően néhány napos, de inkább több hetes száradási időszak következik. Folyamatosan szemmel kell tartani, hogy a bőr eközben ne mozduljon el, ne váljon el a modelltől. Amikor véglegesen kiszáradt, a szőrtelen bőrfelületek utókezelésével, festésével fejeződik be a munka. Múzeumi kiállításokon sokszor látjuk a preparátumokat az eredeti élőhelyüket utánzó környezetben. Ehhez tanulmányozni kell az élőhelyet, kiválasztani azt a legjobban jellemző felszíni formát, az állatokat körülvevő növényeket és ebbe a környezetbe helyezve még többet tudunk meg a bemutatott állat életkörülményeiről. Ezt nevezzük diorámának. 15
