Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)

Dr. Lóczy Dénes: Mozaikok a folyóvízi erózió hazai geomorfológiai kutatásának múltjából

gusok világszerte sokkal gyakrabban idézik, mint itthon. BOGÁRDI Jánosról van szó (1971), aki különben a vitán is részt vett, és felhívta a figyelmet arra, hogy a vízmérnökök számára a szakaszjelleg önmagában nem mond sokat, vízügyi beavatkozásokat csak a hordalékszállítás mért mutatóira lehet építeni. KÁDÁR a legsúlyosabb kritikában azért részesült, mert már ekkor is egységes szemlélettel igyekezett közeledni a fluviális és az eolikus erózióhoz, miközben elmosta a köztük fennálló lényeges különbségeket. A folyóvízi formákat pl. a szél tevékenységének irodalmából származó nevekkel (barkán-, parabolazátony) illette, ami sokkal inkább adott okot félreértésekre, mintsem segített volna e formák lényegét megvilágítani. Ezen kívül erős ellenállásba ütköztek olyan megállapításai, melyekkel megdönthetetlennek tartott törvényszerűségeket próbált megcáfolni, mint pl. azt, hogy görgetettségük alapján elkülöníthetők a folyó, ill. a szél által szállított homokszemek; a <0,15 mm átmérőjű szemcsék nem szállítódhatnak görgetvet; a munkavégző képesség és a szállított hordalék egyenes mederben is egyensúlyban lehet stb. Mindezzel megnehezítette kollégái számára, hogy elméletét magukévá tegyék. Pedig ötletgazdagságával - szinte mellesleg - több korszerű megfigyeléssel is gazdagította a folyóvízi geomorfológiát. Egyebek között hangsúlyozta a „zugáttörést" mint a meanderlefűződés sajátos formáját (árvízkor az övzátonyok közötti mélyedésben tör utat magának a víz), melyet ma „surrantós" lefűződés (chute cutoff) néven ismerünk. Rámutatott, hogy különösen finom szemű hordalékban lassú áramlással sajátos egyensúlyba kerül a folyó víz- és hordalékszállítása, bár itt egyenes medret tételezett föl, nem erősen meanderezőt, amint az Stanley A. SCHÜMM (1977) világszerte ismert rendszerében szerepel. /// egállapítható, hogy a magyar szakirodalom különösen gazdag a folyó terayz=yl^(y szókról szóló tanulmányokban. Ezen a téren kezdeményező a geológus SZABÓ József volt, az első konkrét kutatásokat pedig LÓCZY végezte. A dunai vízgyűjtő sajátos földtani szerkezete (a délen folyamatosan emelkedő Déli-Kárpátok) miatt már igen korán kizárták, hogy a teraszképződést befolyásolnák a glaciál-eusztatikus tengerszintváltozások (SOMOGYI S. I960. BULLA (1941, 1956) volt az, aki CHOLNOKY szakaszjelleg-elmélete szellemében összhangba hozta a folyóteraszok keletkezésének korábban egymással összeegyeztethetetlennek tartott, tektonikus és klimatiTERASZKÉPZŐDÉS