Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)
Lendvainé Timár Edit: Egy svéd botanikus, geográfus a Tátra vidékén - Göran Wahlenberg természettudományos munkássága az Északnyugati-Kárpátokban
vezetővel ellátott összefoglaló kötetben tervezte közkinccsé tenni, ami sajnos nem készült el. De mindenképp értékes az 1813-ban Túrócon megjelent szerényebb volumenű munkája a De Vegetione et Climate in Helvetia septentrionali &c. Tentamen. Kárpátokba való megérkezése előtt, 1813 májusában Bécsben találkozott dr. Franz von Portenschlag 4 botanikussal (1772-1822), akitől alapvető információkat kaphatott a Kárpátok növényzeti viszonyairól. Innen Nyitrára ment, ahol Anton Kochel 5 (1770-1847) sebész-botanikussal találkozott, aki szintén megnyitotta herbáriumát és botanikai feljegyzéseinek tárházát a svéd kutató előtt. Felvetődik a kérdés; milyen térképeket használhatott Wahlenberg tátrabeli utazása során. A XVIII. század végétől a császár parancsára már végeztek katonai térképészeti felméréseket a térségben. Az így elkészült térképeket és országleírásokat azonban szigorúan elzárták a nyilvánosság elől. Magánszemélyek csak 1840-től nyerhettek betekintést ezekbe az anyagokba. Ismerve azonban Wahlenbergnek a kutatott területről írott művéhez csatolt térképét, és tekintve a svéd botanikus rendkívül hatékony utazását a régióban, feltételezhető, hogy speciális engedéllyel lehetősége nyílhatott e katonai térképek felhasználására. Nem volt egyszerű a Tátravidék kutatása a szükséges adminisztratív engedélyek beszerzése miatt sem. Annak ellenére, hogy egész idő alatt egy ország - az osztrák császárság - területén mozgott, szüksége volt egy kiváltságlevélre az osztrák főhercegtől, mely a magyarországi hatóságoknak volt címezve „ami nélkül sem az utazásra nem vállalkozhattam volna, sem véghezvinni nem tudtam volna azt biztonságban. " WAHLENBERG ÚTJA A KÁRPÁTOK TÉRSÉGÉBEN ahlenberg 1813- június 6-án érkezett Lublóra 6 , majd egy héten keresza környező hegyekben tett kutatóutakat. Később kelet felé vette útját a Vág mentén. Liptóújvárnál a Vág és a Béla folyók egyesülésénél délre fordult. Az AlacsonyTátrában jiwius 21 -én megmászta a Gyömbér-csúcsot, majd több kirándulást tett a környéken. A Gyömbér volt a Wahlenberg által kutatott terület legdélebbi pontja. Ezután északnak fordult, átkelve a Vágón, a Béla folyón, majd a Raczkován hajózott. Bejárta a Rohács környékét is.
