Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)

Dr. Rózsa Péter: Robert Townson (1762-1827) úttörő szerepe a Kárpát-medence tudományos feltárásában

teni. Még egy jó szikla sem volt itt, ami aid behúzódhattunk volna. A barométer szerint 58y yarddal voltunk magasabban, mint a legutolsó falu. A vezetők első dolga az volt, hogy a tábort űzhöz kivágtak egy fenyőt, mivel még nem értük el a törpefenyő élőhelyének magasságát. Hamarosan akkora tűz lobogott, hogy egy ökröt meg lehetett volna rajta sütni, [...] Reggel kísérőim vállukra vették csomagjaimat, s a Kis-Tarpatak végéhez indultunk, ahhoz a hatalmas gránittömbhöz [Tüzelőkő. Ohniskol mely közismert a zergevadászok és az aranybányászok között. Itt lemálháztunk, mivel itt szándékoztuk kialakítani szálláshelyünket, [...] Miután pihentem egy kicsit, s megnéztem a barométeremet, mely szerint 1789 yarddal voltunk a tengerszint felett, egyik vezetőmmel elmentünk az Öt-tóhoz. Ezek egy völgyben fekszenek, ahová azután jutottunk el, hogy megmásztuk azokat a sziklakat, melyek elzáiják azt a völgyet, melyben kijelöltem pihenőhelyünket. Már fölengedtek, noha még rengeteg el nem olvadt hó volt ott. [...] Reggel az volt a célom, hogy megmásszam a Lomnici-csúcsot, de a heves szél nem engedte meg, hogy ilyen veszélyes vállalkozásba fogjak. [..,] Ezután meg kellett elégednem azzal, hogy a Nagy- és a Kis-Tarpatak nagy völgyeit elválasztó sziklagerincen botanizáljak, de ez igen csekély eredménnyel járt. E szirt két oldala, úgy a Kis- mint a Nagy-Tarpatak felé szakadékot formál, s közel függőleges szárnyai vannak, melyek a völgy fő, vagyis a völgy vége felé, azazÉNy-ra hajlanak. A völgy másik oldalának sziklái is ugyanezt az irányt mutatják. [...] Másnap reggel az időjárás sokkal jobb volt, bár gyönyörűnek egyáltalán nem volt mondható. Mivel több időpocsékolást nem engedhettem meg magamnak, elhatároztam, hogy megpróbálom megmászni a Lomnici-csúcsot, melynek magasságával a Krivánt kivéve egy csúcs sem vetekedhet az egész Kárpáti láncban. [...] Felkapaszkodván egy szakadékon, melyet egyes helyeken kőtörmelék töltött ki, megmásztuk a völgytől jobbra lévő sziklákat. A terep nehézségei miatt segítenünk kellett egymást, s engem a barométer is nagyon hátráltatott, A völgyünkjobb oldalát alkotó szirt tetejét kevesebb mint két óra alatt értük el, de ott úgy tűnt, hogy nem haladtunk semmit sem. Most egy olyan lejtőn voltunk, mely, úgy tűnt, majdnem a csúcsig tart. Nag)! gránitblokkok fedték. A heg)' lábánál ismét gyülekezni kezdtek a felhők, s mert néhány emelkedő pamacs felénk tartott, megálltunk, s azon tanakodtunk, hogy okos-e folytatni utunkat. Én ragaszkodtam ahhoz, hog)' menjünk föl a lejtő tetejére, mivel úgy gondoltam, hogy a visszautat még ködbe és felhőbe takarózva is megtaláljuk. így aztán folytattuk utunkat. Amikor