Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)
Dr. Rózsa Péter: Robert Townson (1762-1827) úttörő szerepe a Kárpát-medence tudományos feltárásában
lángot (HADOBÁS S., 1999). Külön kiemelendők hőmérséklet-mérései, melyek a mai értelemben vett barlangi mikroklíma-méréseknek tekinthetők, s valószínűleg az első ilyen jellegű magyarországi vizsgálatok (RÓZSA R - TAR K., 1999)• KIRÁNDULÁSOK A „KÁRPÁTI ALPOKBAN" zilicéről Townson a legrövidebb úton, Rozsnyón, Szomolnokon, Iglón és Lóén keresztül igyekezett a Magas-Tátra - ahogy ő nevezte: a Kárpáti Alpok - felé, melynek megtekintése magyarországi útjának egyik fő célja volt. Ezt jelzi, hogy mintegy egy hónapot töltött itt, s könyvében két fejezet (XV. és XVI.) szól az itt látottakról. Lőcsén rövid időre föltartóztatták, mert francia kémnek nézték, de ennek ellenére július 25. körül már Késmárkra érkezett. A tartós rossz idő miatt azonban csak július legvégén vagy augusztus elején tudta elkezdeni rendszeres kirándulásait a hegységben. Kirándulásai három területre összpontosultak. 28 Először a hegység keleti szélét járta be, majd a megmászta a Lomnici-csúcsot, végül eljutott a Krivánra is (6. ábra). Első útja a Zöld-tóhoz (Zelené pleso) vezetett (7. ábra) Augusztus 5-én a Késmárki-csúcs (Kezmarsky stít) meghódítására indul. Útleírásából nem lehet pontosan követni útját, de valószínű, hogy a Nagy Papirus-völgyön (Velka Zmrzlá dolina) át akarta a csúcsot megközelíteni (Pinczés Z., 1999), ám az időjárás ezt nem tette lehetővé. Augusztus 6-án a Fleisch Bankot kereste föl, majd három nap múlva Hans Gross-szal, a vármegye legjobb zergevadászával a Fehér-tavicsúcs Qahnaci stít) megmászására indult: „Előszóra Vörös-tóhoz [Cervené pleso] kalauzolt, majd fölmentünk az Új-tóhoz. Ez teljesen be volt fagyva, s beborította a hó. Miután ezen átkeltünk, fölkapaszkodtunk arra a magas és nagyon keskeny sziklagerincre, mely a Vörös-tó és a Flock-tó [Kerek-tó, Kolove] völgyét elválasztja egymástól, Ezt követően fölértünk a csúcsra, Gyönyörű napunk volt, így a körülöttünk elterülő alpesi hegység elragadó panorámája tárult elém. Ez annyival magasabb volt a tőle keleti és nyugati irányban húzódó Kárpátok láncainál, hogy azok csak annak hatalmas füzéreinek tűntek. Remekül látszott Galícia is. [...]A Schactners Grooten ereszkedtünk le. Ez a csúcs egy előreugró nyúlványa, tehát teljesen gránitból áll. De ettől keletre a gránitot változatos, az őrölt kvarctól a konglomerátumig terjedő finomságú homokkőfedi. Még keletebbre a homokkövet primitív mészkő borítja. Ennek folytatása a
