Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)
Dr. Rózsa Péter: Robert Townson (1762-1827) úttörő szerepe a Kárpát-medence tudományos feltárásában
,JLamuszínű, itt-ott vörössel váltakozik, nagyon törékeny, s a szövete olyan, mintha meglehetősen szürke fényű, rossz alakú gyöngyszemek tömegéhői állna. Forrasztócsőben rendkívül megduzzad, eredeti térfogatának akár háromszorosát is elérheti, s fehér salakot képez. Ugyanakkor csak gyengén foszforeszkál, és salétromsav hatására nem válik kocsonyássá, noha mindkettő a zeolitok alapvető jellegzetességei közé tartozik. Egyes helyeken a különféle héjakból álló kis gömböcskék obszidián magokat tartalmaznak. A vékony héjak könnyen eltávolíthatók. A partfal lábánál igen sok ilyen magot gyűjtöttem, többségük borsónyi méretű volt, de némelyik elérte a babszemnyi nagyságot is. Többnyire szögletes, de soha son kristályosak, amint Fichtel úr írta. Láttam állítólagos kristályait, s biztosíthatom az olvasót, hog)' csak azok, kiket a elvakítanak mineralógiai hipotézisek, s a szigorú ítélőképesség helyett a szabadjára engedett képzeletre bízza magát, vélhetik azokat valódi kristályoknak. Forrasztócsőben ezek is fölpuffadnak, s fehéres színű üveget képeznek. [...} Valószínűleg ez az, amit Born úr Catalogue Raisonnéjának' 1 449. oldalán úgy említ mint »Verre volcanique en grains noirs, réunis par une Lave compacte grise«, míg a különálló szemcsék azok, amelyekről a 450. oldalon azt írja, hogy »Verre volcanique noir, en grains isoles«" 12 . Townson a gyöngyszerű mátrixot Martin Heinrich Klaprothtal (1743-1817), a híres német vegyésszel elemeztette meg, s ennek eredményét is mellékeli. Jelen ismereteink szerint ez a kőzet első közölt kémiai elemzése. 13 E föltárás perlitjét gyakran emlegetik marekanitos peruiként. A perlit nevet („Perlstein" formában) először Esmark alkalmazta e kőzetre 14 , ám arra, hogy a Peter Simon Pallas (1741-1811) által 1793-ban leírt, 15 s marekanitnak elnevezett kőzet és a lebuji föltárás anyaga rendkívül hasonló, már Townson rámutatott (RÓZSA P. - SZAKÁLL S., 1999; SZÖŐR GY. et al., 1999). A továbbiakban meglátogatta a bodrogkereszturi tufabányát, Tállya és Mád között „petrosilex" (kvarcit) törmeléket figyelt meg, egy Tállya melletti mezőn megkövesedett növénymaradványokat talált. Olaszliszka közeléből a hegység déli peremét borító hullott riolittufa, a Sátor-hegyekből pedig a piroxén-amfibóldácit (az ő elnevezésében porfír) leírását adja. Külön ki kell emelnünk a Pálháza melletti perlit-előfordulásról adott tudósítását: „Nem sokkal a falu után az út jobb oldalán egy igen figyelemreméltó szikla magasodik, mely valóban különleges keverék. Olyan breccsa, mely tömör és sejtes
