Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)
Dr. Lóczy Dénes: Mozaikok a folyóvízi erózió hazai geomorfológiai kutatásának múltjából
o pen értelmezik. Megcáfolásáról így nem is beszélhetünk. Abban a változatban nem helyes, hogy mivel a folyót saját hordaléka „akadályozza" folyásában, áttevődik valamilyen keményebb kőzetre. Ha csak azt értjük LÓCZY-féle törvényen, ami a völgy átöröklődésével kapcsolatos, hogy kemény kőzeten a meder stabilabb, mint laza allúviumon, akkor természetesen helytálló a megállapítás. CHOLNOKY (1925) mindenesetre a folyó szakaszjellege kialakulásával kapcsolta össze. Szerinte LÓCZY azt állította, hogy a folyó medre ott szerteágazó, ahol a part könnyebben erodálható, ahol pedig a folyó saját hordalékát tudja könnyebben megmozgatni, ott meanderezni kezd. Ennek kritikájából fejlesztette ki mindmáig ható elképzelését a folyók szakaszjellegéről (CHOLNOKY J. 1926). Közismert tétele szerint a mederalakítás időben és a folyó mentén helyről-helyre változó, a folyó munkavégző képessége és az elvégzendő munka arányától függ. A munkavégző képesség a „heves vízjárású" folyók esetében a legnagyobb, mert vízhozamuk hirtelen és nagy mértékben változhat. A törvény, bár nem is biztos, hogy létezett, végső soron termékenyítőleg hatott a tudomány fejlődésére! HOLNOKY szakaszjelleg-elmélete azonban nem oldotta meg a folyóvízi fölvált mátok és formák valamennyi problémáját, sőt közvetve kiváltotta a tudományterület mindezeideig legnagyobb szabású szakmai vitáját, amelyre 1959- március 27-én került sor. KÁDÁR László (I960) ugyanis terepasztal-kísérletekkel igyekezett pontosabban meghatározni a folyók felső- és alsószakasz-jellegét, s arra a következtetésre jutott, hogy a vízfolyás pusztán autodinamizmusÍYA (víz- és hordaléktovábbító tevékenységével) is képes kialakítani azokat a felszínformákat, amelyeket BULLA Béla (1941,1954) kéregmozgásokkal és/vagy éghajlatváltozásokkal hozott összefüggésbe. A vita olyan sok részletkérdést érintett, hogy „dióhéjban" lehetetlen összefoglalni. Nagy eredménye volt, hogy a geomorfológusok és a rokontudományok jelen lévő képviselői egyaránt elismerték KÁDÁR-nak azt a törekvését, hogy a hidraulikai szemléletet is bekapcsolja a folyóvízi eróziós kutatásokba. Ilyen módon sikerült neki pl. a mederfenék mikroformáit összekapcsolni az áramlási sebesség, pontosabban a laminárisból turbulens áramlásba történő átmenet bizonyos küszöbértékeivel. Ezzel kb. egy évtizeddel megelőzte a külföldi kutatókat is. Ez azért volt lehetséges, mert olyan szakember eredményeire támaszkodott ezen a vitán, akinek elméleti hidraulikai műveit 'Ageomorfolóo— -/to -<:> HORDALÉKMOZGÁS ÉS SZAKASZJELLEG
