Dr. Kubassek János: Cholnoky Jenő természetábrázoló művészete (Érd, 2002)
Dr. Kubassek János: Cholnoky Jenő - a földrajztudós és a művész - A gyermekkor évei, az indíttatás körülményei
^ xL A jól jövedelmező ügyvédi állás a családfőnek lehetővé tette, hogy Balatonarácson egy öt holdas szőlőt és egy szerény nyárüakot tartson fenn, ahol a családtagok a gondtalan nyarakat tölthették. A közelben vásárolt nyaralót a híres Ázsia-kutató geológus, Lóczy Lajos - Cholnoky későbbi műegyetemi tanára és mestere - aki ugyancsak a Balaton-kutatásnak volt irányt mutató, fáradhatatlan apostola. Cholnoky Jenő veszprémi gimnazistaként szívesen olvasgatta nagy példaképe, a híres természettudós, Alexander von Humboldt műveit, az Osztrák-Magyar Északisarki Expedíció leírását és gyakran böngészte a régi Stiller Atlaszt. Kedvenc olvasmányának számított a francia Elisée Reclus, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat kiadásában megjelente Föld című két kötete, melyre úgy emlékezett élete alkonyán, hogy ez a könyv tette őt geográfussá. Az alkotó, író tudós már gyermekként felvillantotta később kiteljesedett képességeit. Ötödik gimnazistaként vetette papírra előszámláló földirat" címmel az Orbis Pictus térképein előforduló neveket és meghatározásokat. Hatodik gimnazista korában szépen illusztrált könyvet ín A „Föld és népei" címmel, majd a következő esztendőben „UtazásEurópa országaiban" címmel adta közre olvasmányainak és gazdagon szárnyaló fantáziájának páratlan terméseit. A veszprémi piarista gimnázium nagyszerű középiskolának bizonyult. A magyar irodalomtörténet és a latin nyelv tanára, Héiap Tamás osztályfőnökként előrelátóan egyengette diákjai útját. Nagy empátiával, tapintattal és szeretettel kezelte a tanulók csínytevéseit. Cholnoky Jenő élete alkonyán, ifjúkora egyik kedves színhelyén, Balatonfüreden fogalmazott önéletírásában így idézte fel korai művészi pályafutásának első és igen emlékezetes állomását: ,Jiénap szép lelkületének és kitűnő pedagógiai érzékének jellemzésére mondom el a kis történetet, Iskolatársaim némelyikével és öcséimmela Kasza-völgy nevezetű lösz szakadékban, a Külső-Püspökkerttől délre barlangokat ástunk a porhanyló löszfalakba és ősemberesdit játszottunk. Kőeszközeink, csonteszközeink voltak, s mindenféle régi cserepet szedtünk össze a barlanglakás feldíszítésére. De az ősember művészkedett is, a barlangok falát, meg a sziklaoldalakat féldomborművek, festmények díszítették. Én is fel akartam díszíteni a löszfalat, s tanáraim karikatúráit véstem ki nagy gonddal. A város sétáló népe felfedezte a kópéságot, s gyakran jártak arra, jól mulatva a torz képeken. Nem árultak be a piaristáknál. De egyszer a tanfelügyelőt is arra vitte az én rossz sorsom, s a szörnyű tekintélyrombolást följelentette. O /6" O
