Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Martinique

hasonlítják. La Pagerie délnyugati félszigete a kesztyű hüvelykujjának felel meg, a sziget felső része pedig az összeszorított négy ujjnak. Martinique százezer lakosú fővárosa, Fort-de-France a „hüvelykujj” és a „négy ujj” közötti öblözet partján épült.

A sziget nevének eredete homályos. Egyesek a karib Madininára vezetik vissza („virágok földje”), amelyet a spanyolok Martinicának mondtak, a franciák pedig Martiniquera módosítottak. Más kutatók a sziget elnevezését a Martin (Márton) személynévből származtatják.

Martinique újkori története nagyon hasonlít francia szigettársáéhoz. Kolumbusz valószínűleg második útján, 1493- ban Dominica felől pillantotta meg, de északnak fordulva Guadeloupe-on szállt parta. Akkoriban nagy számban éltek a szigeten karib indiánok.

Az első telepesek Franciaországból érkeztek 1635-ben egy kalandvágyó normandiai nemes, Pierre Béláin d’Esnambuc vezetésével. Ők és követőik kegyetlenül lemészárolták az őslakos indiánokat. A szigeten létesített cukornádültetvények megmunkálására 1675 és 1700 között több mint 60 000 rabszolgát hoztak be. A XVIII. században az angolok több kísérletet tettek a sziget megszerzésére. Három ízben sikerült is rövidebb-hosszabb időre megvetni lábukat Martinique-on: 1762-ben, 1793-ban és 1809-ben. A francia uralom 1815 óta töretlen, a gyarmati rendet csak a néger rabszolgák lázadásai zavarták meg, 1848-ban azonban végleg kimondták felszabadításukat. Századunkban megerősödtek a függetlenségi törekvések, de a francia nemzetgyűlés - Guadeloupehoz hasonlóan - nem adta meg a teljes önállóság jogát, hanem előbb 1946-ban „tengeren túli megyének” nyilvánította, majd 1982-ban a sziget rangját a nagyobb önállóságot jelentő „régióra” emelte.

Pelée, a tömeggyilkos

Nem volt könnyű elszabadulni a hurrikán nyomorította Dominicától. Két napon át seregnyi ember lapátolta a sarat,

94