Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Gaudeloupe
ismét kompra szálltam és visszatértem Pointe-á-Pitre-be. Ezúttal sem akartam a drága városban tölteni az éjszakát, ezért nyomban utaztam tovább a nyugati parton fekvő Basse- Terre-be, a régió mini fővárosába. Még odahaza elterveztem, hogy megmászom a Basse- Terre fölött emelkedő Soufriere-hegyet. Ez a francia név több szigeten is előfordul. A szótár szerint „kénbányát” jelent, de mivel a kén felhalmozódása vulkáni tevékenységgel függ össze, a név rendszerint aktív tűzhányóra utal. Ilyen a guadeloupe-i Soufriere is, mely egyben a Kis-Antillák legmagasabb hegye (1467 méter). Basse-Terre-be érve nem sejtettem, hogy ez a vállalkozás kis híján az életembe kerül!... Fergeteg a vulkánon A „Guadeloupe-pillangó” két szárnyának körvonalai ugyan hasonlítanak egymáshoz, de domborzati képük annyira eltérő, hogy azok nézetét támasztják alá, akik két külön szigetnek tekintik őket. A nyugati földdarab ugyanis egymásba épült tűzhányók sorozata, míg a keleti rész lapos mészkőtábla, Marie-Galante sziget édestestvére. Guadeloupe-on a földrajzi nevek furcsa módon pont a fordítottját állítják a valóságnak. A magas hegyekkel teletűzdelt nyugati szigetnek Basse-Terre a neve, ami szó szerint alacsony földet vagy síkságot jelent. A keleti sziget a Grande- Terre (Nagy-föld) nevet kapta, ami összehasonlításban szintén nem igaz, mert területe kisebb, mint a nyugati szigeté. Számokban: Basse-Terre 848 km2, Grande-Terre 590 km“. Lehet, hogy a hegyes nyugati sziget a parti síkságon épült első településről, Basse-Terre-ről kapta a nevét, mint erre máshol is van példa. A város autóbusszal jó két órányira fekszik Pointe-á-Pitre-től, bizony már koromsötétben érkeztem meg. Még korábban kinéztem magamnak egy pénztárcámhoz illő szálláshelyet, a Hotel de Basse-Terre-t. Itt a 71
