Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Saint Christopher és Nevis

erődítményét - angol ágyúkkal ostromolták! Mivel a támadóknak nem kellett takarékoskodniuk a lőszerrel, szinte rommá lőtték a vár bástyáit, és a védők egy hónapi ellenállás után kénytelenek voltak megadni magukat.

A francia hajóraj nem avatkozott be a szárazföldi harcokba, hanem a csatatértől távol biztonságosan lehorgonyzott a Basseterre előtti tágas öbölben. Egyik nap váratlanul feltűnt egy 22 hajóból álló angol hadiflotta és támadást sejtető manőverezésbe kezdett. De Grasse felszedette a horgonyokat és kihajózott az öbölből, hogy szembeszálljon a jövevényekkel. Az angol flotta parancsnoka, Hood admirális azonban cselnek szánta hadmozdulatát, hogy kicsalja fedezékéből a francia flottát, és aztán saját hajóival foglalja el az öblöt. Miután a helycsere megtörtént, az angolok biztos állásukból úgy összelőtték a francia hajóhadat, hogy az kénytelen volt meghátrálni és Martinique szigetére távozni. Brimstone erődje akkor még az angolok kezén volt, de Hood győztes hajóhada sem tudta megakadályozni annak elestét.

Saint Christopher sorsa végül is nem a csatatereken, hanem a tárgyalóasztalok mellett dőlt el. Az 1783-ban megkötött versailles-i szerződés alapján Nagy-Britannia ismét birtokba vehette megtépázott erődjét, és gyorsan hozzálátott újjáépítéséhez. Többé azonban már nem volt rá szükség, 1852-ben az angol csapatok végleg kivonultak belőle, köveit pedig széthordták a különféle építkezésekhez. Csak az 1960- as években létesült egy alapítvány az erőd restaurálására, s ennek eredményeként Brimstone ma Saint Kitts leghíresebb idegenforgalmi nevezetessége.

...A brimstone-i kirándulást követő napon újra kiballagtam a repülőtérre, mivel a LIAT-nak nincs városi irodája. A légitársaság zárt ajtaján ugyanaz a felirat fogadott, mint korábban: STRIKE!

A munka nélküli fekete útlevélvizsgálók ezúttal is a sarokban kártyáztak, de most mások voltak „szolgálatban”. Elnézést kértem a háborgatásért, s megmutattam az útlevelemet:

60