Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Antigua

nőtt, hogy a sekély öbölbe már nem térhettek be. Az elmúlt évtizedekben a csendes víztükör a világot járó vitorlás jachtoknak lett kedvenc találkozóhelye.

Mialatt délen az erődítések folytak, a szigetre egyre több angol telepes érkezett. Barbadoshoz hasonlóan, itt is a cukornád termesztése bizonyult jövedelmezőnek. A munkákhoz szintén Afrikából származó rabszolgákat alkalmaztak, s ennek az eredménye, hogy ma a lakosság 96%-a néger vagy mulatt. Antigua 1981. november 1-jén nyerte el teljes függetlenségét.

...A Dockyard megtekintése után nekivágtam a szomszédos sziklás hegyoldalnak. Szerettem volna áttekintő képet nyerni a bonyolult öbölrendszerről, ami vízparti békaperspektívából lehetetlen. Nem találtam ösvényt, ruhaszaggató szűz bozóttal kellett megbirkóznom. A szeszélyes éghajlat miatt itt is csak szárazságtűrő növények élnek - tüskés akáciacserjék, kaktuszok és agávék.

A köves domblejtőkön csodálatos kaktuszok csoportjaival találkoztam. Testük hordó alakú, párhuzamos tövises bordákkal. Ami feledhetetlenné teszi őket: a „hordócskák” tetejéből - mint valami óriási virslik - vörös színű, gyapjas hengerkék emelkednek ki. (Lásd könyvünk címlapján.) A botanikusok cephaliumnak nevezik ezt a különös képződményt, melyen idős korban a kaktusz apró vörös virágai fejlődnek. A sziget afrikai származású lakói „angol fejeknek” (English heads) keresztelték el ezeket a furcsa kaktuszokat, s ha elgondoljuk, hogy gazdáik között lehettek vörös képű és rőt hajú emberek, a gúnyos hasonlat még találó is. A tudósok az antiguai „angol fejeket” a Melocactus nemzetségbe sorolták (Melocactus intorctus), melynek mintegy ötven faja él Amerikában - Mexikótól az Antillákon át Peruig.

...A jól sikerült déli kirándulás után egy napot még a főváros nevezetességeinek megismerésével töltöttem. Szükségesek a személyes tapasztalatok leendő útikalauzom megírásához. Este azután összecsomagoltam, hogy reggel virradat

48