Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Antigua

Aki futólag rápillant a szövegre, azt hiheti, hogy ez maga a vízum. Erre gondolhatott az antiguai fiatalember is, amikor automatikusan megadta számomra a kért tíznapos tartózkodási engedélyt.- Hol fog lakni? - kérdezte.

Barbadosi tapasztalatom alapján felkészültem a kérdésre és tollba diktáltam:- Open View Guesthouse, Saint John’s, Edward Street.

Mielőtt Barbadosról elindultam volna, Phillis asszony ezt

a szálláshelyet ajánlotta antiguai bázisként.

A következő repülőtéri feladat: minimális pénzváltás. A volt Brit Nyugat-India kis keleti szigetországaiban közös valutát hoztak létre, a kelet-karib dollárt (angolosan: East Caribbean Dollar, rövidítése ECD, magyaros kiejtéssel: íszí dollár). Utazásom idején egy USA dollár 2,60 ЕС dollárnak felelt meg.

Miután meggyőződtem, hogy a repülőtérről nincs buszjárat a nyolc kilométerre fekvő fővárosba, Saint John’sba, megalkudtam egy taxisofőrrel. Fuvarosom útközben ajánlott egy olcsóbb, tiszta kis penziót a város peremén, a Green Leaf Cottage-ben. Egy aranyos, idős asszony a tulajdonos, a sofőrnek valamilyen rokonféléje. Kockázatosnak véltem, de belementem a cserébe.

A kis kertes házban valóban egy mosolygós arcú, nagymamaszerű fekete asszony fogadott - haja már egészen fehér volt. Megmutatta a szobácskát, melyért tíz amerikai dollárt kért. Dühbe gurultam, mert becsapott a sofőr, hiszen az eredeti helyen 4-5 dollárért megszállhattam volna.- Ez nekem drága - mondtam a néninek. - Megyek az Open View-ba.- Jaj, kedveském, maradjon itt! Fizessen csak öt dollárt! - rimánkodott a néni.

Szegény öreg asszony! Nyilván ez az egyetlen kereseti forrása. Megsajnáltam, s így lettem a penziójának egyetlen vendége.

Újabb csalódás ért. Szerettem volna lemosni magamról a trópusi izzadtságot és az út porát, de a csapból nem folyt víz.

42