Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Barbados
- Maga geográfus? Én is földrajzot tanítok az iskolában! - mondta lelkesen. Belőlem megszólalt a rosszmájúság:- Bizonyára egy rossz tanulóval akadtam össze a repülőtéren. Az útlevélkezelő összetévesztette Budapestet Bukaresttel.- Oh, yes! Az európai kis államokról csak egy-két mondat van a tankönyvünkben. De mondja csak, ha Budapest utcáin megkérdezné az emberektől Barbados fővárosának a nevét, hányán tudnák megmondani? Vélhetően senki sem! Amióta minimálisra szállították le nálunk a földrajztanítás óraszámát, a geográfia „oktatása” a tévé- és rádióriporterek kezébe került. Ok viszont csak olyan helyekről tudósítanak, ahol szenzációk történnek. Barbados azonban csendes, békés ország, nem újságírói téma...- Adok magának az iskolai földrajzkönyveinkből - folytatta Phillis. - Mi természetesen a Kis-Antillákat tanítjuk részletesen, benne saját hazánkat, Barbadost. Félrehúzódtam az épület egyik zugába, és nagy érdeklődéssel olvasgattam az angol nyelvű megviselt kiadványokat. Átnéztem az Idegenforgalmi Hivatalban kapott barbadosi prospektusokat is. Közben azon tűnődtem: vajon él-e magyar ember a szigeten? Eddigi tapasztalataim szerint kóbor honfitársaim a világ végére is eljutottak. Barbados pedig csak félúton fekszik afelé. Az egyik prospektusban, a múzeumok és galériák felsorolása közt egy ilyen sort találtam: „Bertalan Studio, Hastings, Christ Church”. A „Bertalan” kétséget kizáróan magyar név. Ha a studiótulajdonos angol volna, Bartholomew formában írná a nevét. Ki lehet az az ismeretlen magyar, aki a legangolabb szigetet választotta hazájának? Holnap erre keresek választ... 23
