Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Trinidad és Tobago
autópályák nagy igénybevételnek kitett csomópontjainak burkolására használják a világ számos helyén. A nyers aszfaltban sok víz is van, emiatt a kibányászott anyagot a tó peremén létesült üzemben felolvasztják, elpárologtatják belőle a vizet, és hordókba fejtve kerül exportra. Az üzem megtekintése után betértem La Brea településre, hogy elcsípjek egy autóbuszt. Igyekeznem kellett vissza a fővárosba, mert előre jegyet váltottam az este kilenckor induló tobagói komphajóra. Ha már Trinidadra eljutottam, nem hagyhatom ki programomból a nagy sziget kistestvérét, Tobagót sem. A helybeliek közlése szerint ilyenkor kevesen utaznak a fővárosba, autóbusz már nem közlekedik. Több utazni kívánó társammal kibéreltünk egy úgynevezett kollektív taxit, mely öt utast szállíthat. Drágább a busznál, de gyors és kényelmes. San Fernando város külső részében jártunk, ahol a forgalom megsűrűsödött, a sofőrök erőszakos tülekedésben próbáltak utat nyerni. Hirtelen éles fékcsikorgást hallottam, nagy csattanást, majd tehetetlenül előrebuktam. Üvegcsörömpölés, jajgatás, kiabálás... Vashordós búcsúztató Még csak ez hiányzott! Karambol az országúton! Belerohantunk az előttünk haladó teherautóba, amely váratlanul lefékezett. Sofőrünk későn vette észre, és megtörtént a baj. A teherkocsinak nem működött a féklámpája, ami errefelé gyakori. Azért van a sofőrnek két keze - mondják -, hogy egyiket kilógassa az ablakon és intsen az őt követő jármű vezetőjének, ha fékezni vagy kanyarodni akar. Ha jelzett is a teherautós, sofőrünk nem láthatta, mert oly szorosan követte a nagy kamiont. Szerencsére, mivel a hátsó ülésen kaptam helyet, az előttem levő ülés párnás háttámlája lefékezte zuhanásomat. 143