Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Grenada

iák még itt tartanak! Bizonyára a repülőtér közelsége miatt rendelték el a fényképezési tilalmat, de nem veszek róla tudomást. Hivatalosan senki nem közölte velem.

Először afelől érdeklődtem, hol találok legközelebb szerecsendiófákat.- O, nem kell messzire mennie - mondta Ceclyn néni. - Itt fenn a hegyoldalban minden kertben van néhány.

Olvasmányaim alapján sok mindent tudtam már a szerecsen- vagy muskátdióról. Mindenekelőtt azt, hogy nem az Antillákon őshonos, hanem a délkelet-ázsiai Molukkákról, az igazi „fűszerszigetekről” származik. Az aromás ételízesítő arab kereskedők közvetítésével a VI. századtól kezdve Európában is elterjedt. Amikor a hollandok elfoglalták a Keletindiai-szigeteket, a maguk hasznára monopolizálták a szerecsendió termesztését és kereskedelmét. Csak a XVIII. század végén sikerült a franciáknak kicsempészniük a szerecsendió fáját. Grenadába először egy hajóskapitány hozott a barátjának ajándékba néhány csemetét, amelyeket aztán gyorsan elszaporítottak. Az itteni természeti feltételek ugyanis igen hasonlóak a Molukki- vagy Maluku-szigetekéhez.

A sziget belsejébe vezető ösvényen kis településre értem. A helység férfi népét komoly elfoglaltságban találtam: dominóztak egy hatalmas mangófa árnyékában. Ismét eszembe jutott az úton-útfélen olvasható öles plakát: „Ne múljon el ... stb., stb.”. Itt ugyan nem veszik szívükre a buzdítást! A dominó nemzeti sport nemcsak Grenadában, hanem általában a Kis-Antillákon, még szigetközi vetélkedőket is rendeznek. A játék színhelyét már messziről sejteni lehet, mert nagy erővel csapkodják a dominót a táblára, s még szörnyűt rikkantanak is hozzá.

A játékosokat nem zavarhattam meg elmélyült „termelő munkájukban”, csak egy bámészkodóval elegyedtem szóba. Idejövet a kerítéseken át már láttam néhány szerecsendiófát, de hívatlanul nem akartam bemenni egyik portára sem. A megszólított kibicelő vállalkozott rá, hogy elkísér a saját kertjébe.

133