Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Saint Vincent

nyen itt ragadhat a nem kívánatos idegen. Magyarázkodni kezdtem:- Kérem, én egy körutazási jegyet vásároltam a Kis- Antillákra Barbadostól Barbadosig. Ezen belül a Grenadineszigeteket hajóval szeretném sorra meglátogatni, ezért szerepel benne a Kingstown-Grenada útszakasz „surface” (felszín) szöveggel.- Ez a probléma! Szigorú szabály, hogy a turistának rendelkeznie kell egy kimenő repülőjeggyel. Amíg ezt be nem szerzi, nem engedhetjük ki a repülőtérről. Be kell könyvelnünk a repülőjegy számát.

A szabály az szabály - ez a bürokrácia mottója mindenhol. Mivel engem nem engedtek ki az épületből, a városi LIAT iroda alkalmazottját hívták ki a repülőtérre a jegy kiállítására. A jövevény egy csinos fehér bőrű hölgy volt, akit tájékoztattam, hogy nekem semmi szükségem a jegyre, csak itt követelik tőlem. Mosolyogva jegyezte meg:- Oké! Kiállítom a jegyet, és ki is kell fizetnie. De holnap fáradjon be az irodámba, s az egészet visszacsináljuk!

Ezután minden rendben ment. Bemutattam a jegyet, bekönyvelték a számát, kiadták a tartózkodási engedélyt, így indulhattam a városba.

Bligh kapitány és a kenyérfák

Saint Vincentről is elmondható, mint Dominicáról, hogy „Nature Island”, a természet szigete. A szárazföld belsejét lakatlan hegyvidék uralja - nagyrészt még háborítatlan esőerdővel. Vadságára jellemző, hogy ez az egyetlen sziget, melyen keresztül nem vezet közút, csak a partok mentén lehet körbejárni autóval.

A sziget félelmetes nevezetessége egy aktív tűzhányó, melyet a guadeloupe-i társához hasonlóan szintén Soufrierenek kereszteltek el. A Mont Pelée után ez a Kis-Antillák második számú „tömeggyilkosa”. Szélesen elterülő palástjáig