Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Martinique
A világ így ismerkedett meg a vulkanizmus egyik legpusztítóbb jelenségével, a szaknyelvbe is átvett francia kifejezéssel: a nuée ardente-tál (nüé ardant), a tüzes gázfelhővel. A sok száz fokos, izzó anyagszemcséket tartalmazó gáztömeg pillanatok alatt lángra lobbantotta vagy megolvasztotta az útjába került anyagokat, másodpercek alatt elborította a várost és azonnal végzett minden lakójával. Azazhogy egy néger férfi túlélte a katasztrófát. Augustus Ciparisnak hívták, és gyilkosságért elítélten, a város börtönének legmélyebben fekvő, ablaktalan cellájában töltötte büntetését. Elmondása szerint a reggelijét várta, amikor a vasajtó szélein át hirtelen forró levegő és por csapott be a zárkájába, összeégette a hátát és kezeit. Az egész csak pár másodpercig tartott. Segítségért kiabált, de senki sem felelt. Négy napig hevert étlen-szomjan, égett testtel a cellában, amikor zajokat hallva, újra kiabálni kezdett, és a mentőcsapat rátalált. Elengedték további büntetését, mire egy vándorcirkuszhoz csatlakozott, s a műsor egyik attrakciója lett. De térjünk vissza a mába. A tömeggyilkos vulkán megmászásának kiindulópontja Le Morne Rouge település, amely a hegy délkeleti lábánál fekszik 400 méter körüli magasságban, Saint Pierre-től 8 kilométerre. Felszálltam egy mikrobuszra, amely éppen oda indult. A szállodák jegyzékéből kihámoztam, hogy a legolcsóbb szálláshelyet a Hotel Mont Pelée kínálja. A hegyre vezető út mentén rá is akadtam a villaszerű, emeletes épületre. Meglepett, hogy a szálló ajtaja tárva-nyitva állt, és egy teremtett lelket sem látni benne. Bekopogtam a szobákba is, egyik sem volt bezárva, de sehol senki. Az ágyakban matracok és párnák, ágynemű nélkül. A csapból folyik a víz, de villany nincs. Franciául jó hangosan elkiáltottam magam: — Van itt valaki?! Csak a falak visszhangozták szavaimat. A szellemek házába jutottam! Felmentem az emeletre, benyitottam a szobákba. Ott is 102
