Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
A varacskosfejűek házatája
takarója fedi; úgy mondják, ezt is szívesen csemegézik a leguánok. Megfigyeltem, hogy a leguánlyukak elhelyezkedésében sajátos rend uralkodik. Sohasem láttam két lyukat egymás közelében, legalább ötméteres távolság választja el egyiket a másiktól. A varacskosfejűek az egész területet felparcellázták maguk között. Néhányuknak már csak a déli fal sziklái tövében jutott hely. Túlnépesedés, lakáshiány fenyegeti őket, vagy egyszerűen csak az erősek „telekspekulációja” okozza a bajt? Ki tudhatja, nem értettem a nyelvükön. Pedig megfigyeltem, mintha beszélnének ezek az állatok, még a nyelvüket is kinyújtják néha, sőt - kint is felejtik! Igen mulatságos képet tudnak vágni ilyenkor! Másik fura szokásuk a fejbólogatás. Más gyíkfajoknál is megfigyeltem, hogy időnként úgy rángatják a fejüket, mintha idegsokkot kaptak volna. A varacskosfejűek bólogatásában azonban van valami fennköltség, ahogy nyolcszor-tízszer szertartásosan megismétlik a mozdulatokat. A szárazföldön élő varacskosfejűek élete sok mindenben eltér tengerparti rokonaikétól. Mások a táplálkozásviszonyok, a megélhetési feltételeik, ezekhez kellett alkalmazkodniok. A „családi élet” rendje is különbözik. A tengeri gyíkoknál a poligámia fejlődött ki, a legerősebb hímek maguk köré gyűjtik a nőstényeket, míg a gyengébbek elkülönülten élnek, a faj fenntartásából nem vehetik ki részüket. A szárazföld belsejében látszólag egészen más a helyzet. Itt minden egyes állatnak külön portája van, egyszemélyes „garzonlakása”, függetlenül attól, hogy az illető hím- vagy nőnemű-e. Lehetséges, hogy a varacskosfejűeknél a nemek között teljes Jogegyenlőség” van, és a monogámia érvényesül? Annyi bizonyos, hogy a szárazföldi fajnál a hím- és a nőivarú egyedek között termetben, küllemben nincsenek olyan kiáltó különbségek, mint a tengeri gyíkoknál. Azoknál a faj megújhodásában csak a legerősebb hímek vesznek részt, viszont a nőstények kivétel nélkül teljesítik ösztönös anyai hivatásukat. 86
