Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
Poligámia a tengerparton
Éppen az apály időszaka volt. A szabaddá vált nyálkás köveken lépteim elől vörös rákok rebbentek szét. Egy zilált tollazatú szürkekócsag a visszamaradt pocsolyákban halak után kutatott. Amint közelébe értem, csőrének csattogta tásával adott hangot rosszallásának, hogy megriasztottam elmélyült keresgélésében. Csak a fekete tengeri gyíkok nem zavartatták magukat. A nagyobb bazaltdarabok száraz, lapos tetején szétterpesztett lábakkal sütkéreztek, elnyúltan élvezték a naptól hevített fekete kemencék melegét. Amióta a kutatóállomáson tartózkodom, többször is lesétáltam a tengerpartra. Egyik-másik gyíkcsalád szinte már jó ismerősöm. Megfigyeltem, hogy bizonyos helyeken mindig ugyanaz a csapat tanyázik, mintha örökös bérletük volna a part valamelyik darabkájára... E fura teremtményekről az első híradást a szigeteket felfedező eltévedt spanyol püspök, Berlanga és hajós népe hozta. A spanyolok iguana negrának, fekete iguanának nevezték a part mentén hemzsegő töméntelen hüllőt. Az emberek fantáziáját azonban jobban megragadták az óriásteknősökről szóló krónikák, a szigetek elnevezésében is a galápagóknak biztosítottak elsőbbséget - az iguanákkal szemben. A csendes-óceáni bálnavadászatot tanulmányozó James Colnett hajóskapitány, az 1798-ban megjelent útleírásában ezeket írja a Galápagos-szigetek fekete gyíkjairól: „Csapatosan mennek a tengerbe halászni, s a sziklákon sütkéreznek; szinte miniatűr alligátoroknak nevezhetnénk őket.” Darwinnak is - a teknősök mellett - a tengeri gyíkok voltak a kedvencei. Részletesen leírta küllemüket, életmódjukat és szokásaikat. Néhány érdekes apróság írásából: „Egy matróz súlyt kötött az egyik gyíkra, és a vízbe eresztette: azt hitte, hogy így rögtön megöli, de amikor egy óra múltán felhúzta a kötelet, az állat még egészen fürgén mozgott... En magam egyet többször is olyan messzire dobtam el egy apály által otthagyott tócsába, amennyire csak tudtam, de mindannyiszor egyenesen visszajött arra a helyre, ahol álltam.” 71
