Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
Szigeteket szült az óceán
úszik. Az is igaz, hogy amikor William Beebe az egyik állatot kísérletképpen tengeri fürdőbe kényszerítette, az tíz nap múltán elpusztult. Talán túl sokat ivott a sós vízből... A biológusok további következtetése úgy szól, hogy az óceánfenék süllyedése következtében megszakadt a kapcsolat a kontinenssel, a tenger elöntötte a földhidat. A kontinensen uralomra jutottak az emlős ragadozók, amelyek a védekezésre képtelen lomha óriásteknősöket kiirtották, de nem tudtak átkelni a tengeren, így ott a galápagók háborítatlanul élhették tovább világukat. A tengerfenék süllyedése az egységes Os-Galápagost is szigetekre tagolta, és az elkülönült helyi fejlődés eredményeként alakultak ki a szigetenkénti teknős alfajok. A biológusok fejtegetései nagyon logikusak, a nem szakmabeliek számára is könnyen érthetők. A fő gond csupán az, hogy hiányzik a bizonyítás. A geológusok nem találtak olyan kézzel fogható, kőzetben megtestesülő dokumentumot, amely egy hajdani szárazföld létét és eltűnését igazolná. Sőt éppen ellenkezőleg: a megvizsgált kőzetek tanúsága szerint a Galápagos-szigetek nem egy süllyedő idős szárazföld megmaradt darabjai, hanem viszonylag fiatal, felnövekvő vulkanikus szigetek. A felszínről begyűjtött legidősebb lávadarabok abszolút korát argon-módszerrel hárommillió évesnek találták. A nagy szigetek mélyén megbúvó vulkánitok bizonyára jóval idősebbek, de azokhoz csak nagyon költséges fúrásokkal lehetne hozzáférni. Az említett Kókusz-sziget sem egy ősi földhíd maradványa, a jégkor idején született, és élővilága is szegényesebb Galápagosénál. De ha nem volt földhíd vagy legalább egymás közelében elhelyezkedő szigetsor, akkor hogyan jutottak el a szárazföldi állatok a Galápagos-szigetekre? A „tűzből született”, élettelen szigetek állati és növényi benépesülésére a jelenünkben is több példát ismerünk. Ilyen a híres Krakatau-vulkánsziget az indonéziai Jáva és Szumátra közötti tengerszorosban. A régi kráterperemből visszamaradt három vulkánszigetecskét 1883-ban váratlanul hatal-65
