Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)

Kecskék és patkányok

kímélt teknőstojásokat, és a kutatóállomáson mesterséges úton kikeltessék azokat.

...Éppen most érkezett az újabb tojásszállítmány. A kutatóállomás egyik fiatal biológus munkatársa, Craig MacFarland hozta, aki a Wisconsin Egyetem ösztöndíjasaként két évet tölt az állomáson. Három újabb fészket talált a homokban, bennük tizenhat tojást. A szerzeményt felesége, Jane vette anyai gondozásba, ő a tojások és a teknős újszülöttek „nyíl vántar tój a”.

A tojások kikeltetése nem igényel különösebb „légkondicionálást”, hiszen itt nem a kotlóstyúk melegét kell helyettesíteni. A keltetőhely — vagy inkubátor — méter magasságban elhelyezett, feketére mázolt szekrényből áll. Az arasznyi magas fiókok alját vékony homokréteg fedi, erre helyezik rá a tojásokat. A teknősmama cselekedetétől eltérően, itt nem temetik el a tojásokat homokkal, mert akkor nem tudnák figyelemmel kísérni a kisteknősök jelentkezését. Az inkubátor belső hője a napszaknak megfelelően ingadozik, napsütésben 32-35 fokra melegszik fel, de hajnalra sem süllyed 25 fok alá, pedig ilyenkor a szabadban már gyakran csak 20 fokot mutat a hőmérő.- Mennyi idő múlva kelnek majd ki a most behozott tojásokból a teknősök? - kérdeztem az asszonykát.- Azt nehéz megjósolni-válaszolta. - Hiszen nem ismeretes, hogy milyen idősek a tojások, mennyi ideje feküdtek már eredeti helyükön a homokfészekben. Az elefántteknősök általában augusztustól novemberig rakják le tojásaikat, és a természetben a kikelő teknősöket december-január hónapokban figyelték meg leghamarabb.

Nagy általánosságban tehát az elefántteknősök négy-hat hónap múltán kelnek ki a tojásokból. Sok múlik az időjáráson, de azon is, hogy hova helyezte el tojásait a nőstény. A magasabban fekvő, hűvös, nedves hegyoldalak nem kedveznek a költésnek. Ezt ösztönösen érzik a teknősmamák is, mert tojásaikat inkább a parti övezetben, száraz homokba vájt, tíz-harminc centi mélységű lyukakba helyezik, és termé53