Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
Kalózok és mészárosok
A függelékben a földrajzi névmutató felsorolja a fontosabb régi és új elnevezéseket.) Az ecuadori birtokbavétellel új korszak kezdődött Galápagos életében. A kontinens lakói mind gyakrabban hajóztak át a szigetekre, sőt ott kisebb-nagyobb telepeket is felépítettek. A látogatók és a letelepülők fő foglalkozása a halászat és a vadászat volt. A teknősöket és a fókákat addig is öldösték a kalózok, majd a bálnavadászok, de inkább csak saját szükségletükre. A XIX. század második felében azonban üzletszerű vállalkozássá vált a fókák vadászata prémjükért, a teknősök tömeges lemészárlása pedig ízletes húsukért és zsírjukért. A teknősvadászokat helyesebb egyszerűen mészárosoknak nevezni, hiszen tevékenységük csupán abból állt, hogy a védtelen állatokat leöldösték. Fejszékkel estek nekik, feltörték a páncéljukat, éles késekkel lefejtették a még élő állatok húsát és háját. Mivel a hús tartósítása nehézségekbe ütközött, a mészárosok többsége a zsírolvasztásra szakosodott. A kozmetikai iparban az idő tájt jó pénzt, mázsánként húsz amerikai dollárt fizettek a teknősolajért. A felszereléseket, mindenekelőtt a nehéz főzőüstöket, szamarakkal szállították a mészárlás színhelyére. Egy-egy kifejlett elefántteknősből tíz-tizenöt liter hígan folyó, aranyló teknősolajat nyertek, majd azt bádogbödönökbe gyűjtve, ismét a szamarak cipelték le a partra, a kikötőhelyekre. A teknősök fékevesztett irtása a századfordulón érte el a csúcspontját. Egy korabeli feljegyzés szerint csupán egyetlen helyen, az Isabela-szigeten lévő Puerto Villamil kikötőben 1902 végén 1200 gallon (kb. 5400 liter) teknősolaj várt elszállításra. Csak ezt az egy tételt legkevesebb 350-400 teknős elpusztításával nyerték! Ha elfogytak valamely körzetben a teknősök, a „vadászok” szedték sátorfájukat, és újabb helyeken folytatták a mészárlást. Vándorlásuk útvonalát a felszaggatott, véres teknőspáncélok jelezték... 34
