Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)

Függelék

Észak-Seymour szigetére, és azok leszármazottai - ha kis számban is - túlélték a vészt. Közülük néhány idősebb állatot az 1980-as évek elején áthoztak Santa Cruzra, és a tojásaikból a kutatóállomáson száznál több gyíkot sikerült felnevelni.

Nem akármilyen ceremónia színhelye volt 1991. június 19-e Baltraszigeten! Az ecuadori légierő tisztjei és más magas rangú hivatali személyiségek fogadták azt a 35 varacskosfejű gyíkot, amelyeket a kutatóállomáson neveltek fel, és onnan szállították vissza őseik lakóhelyére. A szigeten előzetesen kiirtották az elvadult macskákat és kutyákat, az elszaporodott egereket és patkányokat. A helyőrség tagjait a kutatók kioktatták a természetvédelem fontosságáról, és a katonák vállalták, hogy patronálják a visszatelepített, szabadon engedett szelíd varacskosfejűeket.

Röviden a madarakról.

A szigetvilág nevezetes szárazföldi madarait, a mindenhol elterjedt darwini pintyeket szerencsére nem fenyegeti veszély. Annál sebezhetőbbek a tengeri vándormadarak kolóniái. A sötétfarkú viharmadár a kipusztulás határára sodródott, ezért a világ veszélyeztetett madarainak Vörös Könyvébe is belekerült. Különösen kényes a helyzete a két röpképtelen endemikus madárfajnak: a galápagosi kormoránnak és pingvinnek. A kutatóállomás ornitológusa rendszeresen ellenőrzi telepeiket, s ha valamilyen veszély leselkedne rájuk (például patkányok, macskák vagy kutyák inváziója), azonnal a mentésükre sietnek.

Az elmúlt évek eredményei közé tartozik, hogy a védelmet sikerült kiterjeszteni a partok mentén élő többi tengeri állatra is. Ennek szükségességére tragikus esemény hívta fel a figyelmet. Santa Maria-sziget homokos partjaira évente rendszeresen visszatérnek tojást rakni a levesteknősök. Ezek a világ legnagyobb tengeri páncélosai, súlyuk eléri, sőt meghaladja a kétszáz kilót. Japán teknősvadászok - helybeli halászok segítségével - rajtacsaptak a tojásrakó állatokon és legalább ezret lemészároltak. Az eset kitudódott, és részben ennek hatására létrejött a Galápagosi Tengeri Rezervátum, mely a szigetek közötti tengerrészt és a külső partok előtti 15 mérföldnyi sávot foglalja magában. Ezzel a fókák védelme is megoldódott. Nemrég még kipusztulás fenyegette a galápagosi prémfókákat, ma már számuk meghaladja a 40 000-et. Körülbelül ugyanennyien vannak az oroszlánfókák is.

... Eddig főleg a védelemre szoruló állatokról szóltam. A másik oldalon szerepelnek az ember által behurcolt, elvadult, kártékonnyá lett állatok. Felszámolásuk szorosan összefügg a jámbor bennszülött fauna megmentésével.

A zoológusok ma is úgy tartják, hogy a Galápagos-szigetek legkártékonyabb állata az elvadultan, tömegesen élő házikecske. Minden növényt felfalnak, lerágják a fiatal hajtásokat, még a gyökereket is kitépik, sivataggá változtatják a környezetet. Csak a legkisebb szigetekről sikerült kiirtani őket, legutóbb Pintáról is, ahonnan az árva öreg teknős, Magá144