Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)

Kalandos búcsú

A távoli fekete pont fokozatosan növekedett, a hajó egyenesen felénk tartott. Amikor mellénk ért, kibetűzhettem a nevét: „CHIYO MARU No. 18”. A dél-csendes-óceáni japán halászflotta egyik egysége.

Milyen jó, hogy itt van köztünk egy japán fiú! Kapitányunk vele együtt csónakba szállt, és áteveztek a „Chiyo Maru”-hoz. Sokáig odamaradtak, ezalatt mi izgatottan vártuk a tárgyalások eredményét. Végül is csak a kapitányunk tért vissza - meglehetősen lógó orral.- Arra kértem a japán kapitányt - közölte Nelson -, hogy a legközelebbi ecuadori kikötőig, Salinasig vontassanak el. О azonban ragaszkodott hozzá, hogy a Galápagos-szigetekre, Baquerizóba menekít minket, mivel az esik útjába, s a távolság is rövidebb odáig.

Nos, nemrégen még azon sopánkodtam, hogy az egyik legnagyobb szigetre, San Cristóbalra nem sikerült eljutnom, és nem láthatom a fővárost, Puerto Baquerizo Morenót. Most ez a vágyam is teljesülhetett. A japán halászhajó jóvoltából

136