Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
Floreana véres árnyai
Lorenzet. Látszólag céltalanul vitorláztak a szigetek között, többen is látták őket. Azt rebesgették, hogy a kalózok eldugott kincsei után kutatnak, rövidesen azonban ők is - ismeretlen módon - eltűntek. Ritter doktor, aki valamit tudhatott a titokzatos események hátteréről, levelet írt barátjának, Hancock kapitánynak. Kérte, jöjjön a szigetre, mert olyasmiket akar közölni vele, amit nem írhat le. Hancock hiába igyekezett hozzá, már csak a sírjára lelt. A berlini fogorvos, aki a lelki békéről álmodozott, most már valóban elérte az örök békességet. Állítólag húsmérgezés okozta váratlan halálát. Dore Strauch visszatért Európába... 1934 novemberében a „Santo Amaro” nevű amerikai tonhalászhajó Marchena-sziget partjai előtt haladt el. A matrózok egy ideiglenes jelzőárbócot vettek észre a parton, ezért csónakban odaeveztek. A forró homokban két mumifikálódott emberi tetemre bukkantak. A vizsgálat megállapította, hogy Nuggeröd és Lorenz földi maradványait találták meg. Az események láncolata egy rémregény meseszövésének is megfelel. Mi történhetett a bárónővel és Philipsonnal? A férfiúi hiúságában megsértett Lorenz állt bosszút rajtuk? Vagy öngyilkosok lettek? Talán véletlen baleset áldozatai? A kérdések megválaszolása Sherlock Holmesnak is fejtörést okozna. A galápagosi fekete lávasziklák némán őrzik titkaikat, nem susognak az opuntiák levelei sem... A „Donvale” nem sokáig tartózkodott a Correo-öbölben. A szigetnek jelenleg negyvenkilenc emberi lakója van. Részükre mindössze néhány élelmiszeres-ládát és pár rekesz italt hoztunk. Cserébe újabb kecskékkel gyarapodott fedélzeti állatseregletünk... 132
