Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)

A hideg paplan átka

ben a fennmaradásért folyó harc kényszerítette ilyen magas növésre.

A Scalesia azonban nem termete miatt vonta magára a botanikusok figyelmét. Olyasféle jelentősége van, mint a zoológusok körében a galápagosi pintyeknek. Már Darwinnak sikerült hat fajt összegyűjtenie a szigeteken, azóta a szakemberek tizenkilenc Scalesia fajt és alfajt írtak le. Természetesen egyik sem létezik máshol a Földön.

Santa Cruz-szigeten, amely botanikailag a szigetraj legjobban tanulmányozott része, nyolc különböző Scalesia faj él. Sok közöttük a rokon vonás, de levélszerkezetükben és virágjaikban alapvető eltérések mutatkoznak. Hogyan alakultak ki ezek a különbözőségek, miképpen fejlődtek ki az eltérő Scalesia-fajok?

Ilyen, s hasonló kérdések bogozására a tudósok számára a Földön egyedülálló lehetőséget kínál a Galápagos-szigetvilág, ez a csodálatos természeti laboratórium.

...A „laboratórium” csendjét hirtelen recsegés-ropogás törte meg. Az ösvényen szamarak futottak át. Vadszamarak! Elődeik még az ember szolgálatában álltak, de a zsarnokságtól megszabadulva - számban megsokasodva - élik szabad világukat a Scalesiák vadonában.

Egy „rendkívüli alapossággal” összeállított magyar szakkönyvben olvastam a következőket: „A Galápagos-szigetek majdnem teljesen növénymentesek.” Aki e sorokat írta, bizony alaposan téved! Szeretném neki bemutatni a Scalesiaövezetet. Igazi trópusi dzsungel az! A Scalesia-cserjék és fák csak az alsó szinteket foglalják el, föléjük húsz-harminc méteres, liánokkal és mohafüggönyökkel átszőtt örökzöld faóriások koronái borulnak. Ebben a sűrű, bozótos erdőben éles bozótvágó kés (macheta) nélkül egy tapodtat sem lehet megtenni.

Meglepően gyors a természet arculatának változása, ha arra gondolunk, hogy alig néhány kilométerre ettől a helytől, a partokon szavannás félsivatag uralkodik. Vajon mi lehet az oka ekkora fordulatnak ilyen kis távolságon belül?

110