Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Az állhatatosság diadala
De amit meghódítottunk, azt Lajos bombabiztos ácsolattal látta el. A további eredményekről egy hét múlva levélben küld tájékoztatást. ... Nagy izgalommal lestük mindennap a postát, vajon mi újság van Égerszögön? Végre október 10-i keltezéssel megérkezett Lajos levele. Idézem sorait: Kedves Dénes! ígéretemnek megfelelően tájékoztatlak a feltárás elmúlt heti eredményeiről. Zoli és Jancsi távozása után, október 4-én szerencsés napunk volt. A szombaton elkészített erős ácsolat alatt három métert jutottunk lefelé, így elértük a 19 méteres mélységet. Ugyanezen nap délelőttjén felkeresett bennünket egy fiatalember, akit Jakucs Laci küldött hozzánk „terepszemlére”. A bemutatkozásnál derült ki, hogy ő a Béke-barlang híres szifonúszqja, Magyari Gábor. Nyomban munkába akartuk fogni, de nem állt kötélnek. Lekísértem az aknába, s megkérdeztem tőle, hogy mint tapasztalt barlangkutatónak, mi a véleménye róla. Azt felelte: „Ilyen kritikus helyen még nem dolgoztam! Komoly eredményre számítok...”. Végül megígérte: ha majd szifonproblémánk lenne, szívesen jön a segítségünkre! Ezen a napon majdnem komolyabb baleset történt. A lejtős aknából egy nagy követ húztunk fel, legalább másfél mázsás lehetett. Mivel időnként beakadt a dúcolásba, Oláh Zoli mellette csúszva kormányozta az útját. Az egyik szűkületnél a kötélen lógó kőtömb kilendült oldalra és az ácsolathoz nyomta Zolit, akit a szó szerinti szorult helyzetéből csak üggyel-bajjal tudtuk kiszabadítani. Az eset arra figyelmeztetett, hogy az anyagmozgatás útját biztonságosabbá kell tennünk, vagyis bővíteni kell a járatot. Az elmúlt hét nagy része ezzel a munkával telt el. A részletekkel nem akarlak untatni. Próbára tett bennünket az időjárás is. Napokon keresztül esett az eső, és a piszkos, agyagos lé állandóan a nyakunkba csurgótt. Ettől, vagy az erős barlangi 92
