Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)

Az állhatatosság diadala

Köröndi Zoli és Túrái Jancsi. Nagy kíváncsisággal kérdezgettem őket, hogy mire jutottak az elmúlt héten. Jancsi lelkesen sorolta a főbb eseményeket:- Hétfőn, távozásotok után, a megbabonázott mélységben folytattuk az akna mélyítését. Alig emeltük ki aljáról az első követ, farudak végei tűntek elő. Nagyon csodálkoztunk azon, hogy kerülhettek ide ezek a csaknem „egészséges” fadarabok? Karhosszúságúra összetörtük őket és vödörbe rakva felszállítottuk. Amikor tovább mélyült a lyuk, kiderült, hogy a fadarabok - szerszámok nyelei voltak, megtaláltuk a kövek közt a csákányok, kapák, ásók vasrészeit is. Az égerszögiek használták ezeket barlangkutatásuk idején, aztán a mélybe lerakott szerszámaikat az éjszakai omlás eltemette. Elértük tehát az akkori végpontot.- Ezután hogy folytattátok? - kérdeztem.- A víz útját, meg a huzatot követtük gyengén lejtő irányban. Mivel egyre távolabb kerültünk a függőleges akna aljától, mind nagyobb gondot jelentett a kibányászott anyag felszállítása. Hatalmas omladéktömeg kellős közepébe értünk. Az 50-60 centi széles kúszójáratokban a nagyobb köveket alig tudtuk felvonszolni. Naponta mindössze fél métert, egy métert sikerült előrehaladni.- Jakucs nem járt nálatok?- Nem is tudta, hogy a Dászban dolgozunk. A hét közepén telefonon felhívta Csupor Pistát, és megkérdezte tőle: hogy halad a munka a Szél-lyuknál? Pista azt válaszolta: köszönjük szépen, a munka jól halad, már 15 méter mélyen vagyunk, de nem a Szél-lyukban, hanem a Dász-töbörben! Jakucs nagyon meglepődött, majd így nyilatkozott: Azt a munkahelyet nem ajánlom! Jobb, ha nyomban abbahagyjátok! Lehetetlennek tartom, hogy embereitek azon a ramaty kőgörgetegen átjussanak!- No, és ti ezek után mit csináltatok?- Nem sokat adtunk Jakucs szavaira! Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség! Dolgoztunk tovább, bár az ismétlődő omlások miatt szinte csak centimétereket haladtunk előre.

91