Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Az állhatatosság diadala
- Mit fizettek Lajosnak?- Csuporéknál fog lakni, ingyen szállást és étkezést kap- kerültem ki az egyenes választ. *- Es fizetése nem lesz? - tért vissza a témára Erzsiké.- Majd később minden bepótlódik. Előbb a cseppkőbarlangot kell felfedezni, utána Lajos lehet a barlangigazgató, te pedig az igazgatónő... Erzsiké nem hagyta magát ámítani egy reménybéli barlang képzeletbeli igazgatónéságával. Ő mindennek a gyakorlati hasznosságát kereste, a „pénz beszél, kutya ugat” elvet vallotta, amikor így döntött:- Nem engedem el Lajost! Az első közvetítési kísérletem tehát kudarcot vallott. Mivel az ügy sürgős volt, két nap múlva újra felkerestem Lajosékat. Erzsiké már nem volt olyan elutasító, mint korábban, kezdett megbarátkozni a gondolattal. Lajos bizonyára győzködte őt, hogy a kockázatos vállalkozás meghozhatja a gyümölcsét. Elköltöznének Égerszögre, a barlangnál kapnának modern új lakást, lenne nagy kertjük, állatokat is tarthatnának. Erzsiké falun nevelkedett, Pesten nagyon hiányzott neki a természetes szabad élet. Közben Lajos a vállalatánál is elindította a puhatolódzást: elengednék-e hosszabb fizetés nélküli szabadságra? Mivel nem sok munka volt az üzemben, az üzemvezető nem zárkózott el a kérés teljesítésétől. Sportegyesületünk nevében hivatalos, pecsétes kikérő levelet írtam a vállalat igazgatójának. Teltek-múltak a napok, és Lajosban mind jobban erősödött a vágy: vissza, vissza Égerszögre! A székelyföldi havasok ölén látta meg a napvilágot, fiatalságát a kászoni hegyek erdővilágában töltötte, s amikor Égerszögön járt, megcsapta újra a vadon illata. Visszatérve Pestre, szinte kibírhatatlannak érezte a belváros bűzös betonrengetegét. Ki, ki a szabadba, a természetbe! De talán az erdőknél is jobban húzta vissza őt a nagy élmény lehetősége: elsőként bejutni egy ember még nem látta csodálatos föld alatti világba, felfedezni a csepegő kövek birodalmát. Akit egyszer megcsapott a barlang lehele-72
