Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Az állhatatosság diadala
Hogy bánatos gondolatainkat más mederbe tereljem, felvetettem egy kérdést, amivel már többször foglalkoztunk: mi legyen a barlang neve, ha álmaink egyszer mégis valósággá válnak? A családban a szülők is előre tervezgetik, hogy fogják hívni, ha fiuk születik, s milyen nevet adnak, ha lány lesz. A mi még meg nem született barlangunknak is megelőlegezhetjük a nevét.- Legyen Kinizsi-barlang! - javasolta egyikünk sportkörünk elnevezésére hivatkozva.- Ha már van Béke-barlangunk, akkor legyen meg a párja: a Szabadság-barlang - vélekedett másik társunk.- Nevezzük egyszerűen Egerszögi-barlangnak - indítványozta Csupor Pista. A Kinizsi javaslatot leszavaztuk, a másik kettőnél kompromisszum született: ha meglesz a barlang, nevezzük Egerszögi Szabadság-barlangnak! A „barlangcsecsemőnek” megvan a neve, de jó lenne, ha már a pelenkázásnál tartanánk... Augusztus 29. A hónap utolsó vasárnapja, táborbontás napja. Összecsomagoltuk felszereléseinket, szekérre raktuk és leszállítottuk az égerszögi tanács házába, ahol kaptunk egy kis szobát. A kíváncsiság arra sarkallt bennünket, hogy megnézzük Teresztenyén a forrásnál: meddig jutottak el riválisaink, a műegyetemi barlangkutatók a közös „barlangkolbász” másik végén? A Jakucs által közölt vázlathoz képest valóban jó darabbal megnyújtották a forrásbarlang szabad járatát. De nekik sem kedvezett a szerencse! Nem az örökké mozgó, laza kőomladékkal kellett megbirkózniuk, mint nekünk, hanem agyagos, köves patakhordalék zárta el útjukat. Barlangi huzatot egyáltalán nem tapasztaltunk, szemben a mi „egyesünk” erős széljárásával. No, majd elválik, ki fog győzni. Ha vetélytársa-68
