Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
Végül is nagy kínok közepette sikerült kukac módjára kimásznia a leomlott kövek alól. Egy nagyobb kőtömb a combját nyomta össze, de nyílt, vérző sebet nem okozott. Saját lábán bicegett el a konyhasátorig, ahol Rózsika elsősegélyben részesítette: egy nagy törülközőt átitatott konyhai ecettel, és azzal bugyolálta be Zoli kékülő-zöldülő combját. Egyik legbátrabb, legelszántabb társunk esett ki a további kutatási munkából. Balesete emlékére az utolsó nagy üregünket Zoli-teremnek neveztük el, az a szűk aknarész pedig, ahol a sérüléseket elszenvedte, a Zoli-járat nevet kapta. Augusztus 26. A balul végződött első nap után ma újult erővel láttunk munkához. Nem szabad, hogy a nehézségektől megriadjunk! A Zoli által tegnap kibontott lejtős járat siralmas képet mutatott. Mázsás sziklatömbök szakadtak le, fölöttük csak a szentlélek tartotta a többi omladékot. A tegnapi munka teljesen kárba veszett, ezen a részen nem lehet folytatni az előrehaladást. Úgy döntöttünk, hogy a Zoli-terem alsó végpontján felfedezett nyílást bővítjük ki és ott próbálunk haladni. Egy nagy tömb azonban egészen leereszkedett, ezt kellett legelőbb is eltávolítanunk. Újra bevetettük a kis kalapácsot, bár nagyon tartottunk attól, hogy a légnyomás omlásokkal nehezíti meg munkánkat. A lövés sikerült, ismét nyertünk egy-két métert. Már a következő töltetet szereltem össze Lajossal, amikor a bejárati akna felől Rózsika hangos kiáltására lettünk figyelmesek:- Ürgehús! Fiúk! Ürgehús! Na, még csak ez hiányzott! Mehetünk fel a rendőrökkel társalogni, amikor éppen elég gondunk van idelent! Nem rendőrökjöttek, hanem az edelényi járási pártbizottság küldöttei szerették volna megszemlélni munkahelyün63 i
