Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
vérfagyasztó tudósításokat közölt az akkori sajtó. Nos, ehhez hasonlította táborunkat a kedveszegett társunk. Valóban, rendkívül megerőltető munkát végeztünk, amihez városi nyakkendős társaink nem voltak hozzászokva. Három napon át szinte megállás nélkül dolgoztunk. Otthon arra számítottunk, hogy a feltáró munkák mellett lesz időnk szórakozásra is, ezért társasjátékokat, könyveket és futballlabdát is hoztunk magunkkal. Bizony, eddig nem került sor egy kis kikapcsolódásra, annyira elfogott bennünket a kutatási láz, a barlangfelfedezés igézete. Persze akadtak gyengébb akaratúak is, akik nem látták erőfeszítéseink célját. Kitört a palotaforradalom, vagy talán helyesebb azt mondani: táborlázadás! Az említetteken kívül még négyen csomagoltak össze. Ok azt mondták indokolásul: lejárt a szabadságuk... Augusztus 5. Csütörtökre tízen maradtunk. Rájuk azonban számítani lehet, az első napok kemény munkája megedzette őket. Irány az „egyes” aknája! Az útonálló nagy kővel nem boldogultunk, ki kell kerülni valahogy. Előbb azonban oldalt gerendaboltozatot kellett ácsolni, mert különben ránk zúdul a négy méter magas omladék. Előretolt gerendákból csak délre sikerült olyan megbízható mennyezetet létrehozni, amely alatt már biztosabban dolgozhattunk. Ebéd után megkezdtük ezen második akna mélyítését. Hárman felváltva vájárkodtunk: Stefanik Gyuszi, Szilágyi Kali és én. Ez a legizgalmasabb munka: lábunk alól kiemelgetni a vízmosta éles köveket, és aztán lesni, mi van alatta? Legtöbbször egy másik kő, de jobb esetben kisebb-nagyobb üreg is feltárul. Ha elszabadult egy-egy kavics, csilingelve bukdácsolt alá a kövek közt az ismeretlen mélységbe. Közben félszemmel az oldalfalat is figyelni kellett: nem omlik-e. 32
