Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
16 aknából gondot okozott az anyag felszínre hozatala, mivel nem volt több csigánk, így a vödörbe rakott agyagot kötél segítségével, kézzel kellett felhúzkodni. A délutáni műszak végéig elértük a négyméteres mélységet. Kellemetlen, hogy a víznyelő kürtő, melyet eddig követtünk, megváltoztatta irányát és az aktív víznyelő irányába „kilépett” az aknánkból. Most mi tévők legyünk, merre ássunk tovább? Függőlegesen folytassuk-e az akna mélyítését, vagy kövessük oldal irányban a víz útját? Amikor estefelé a kettes munkahelyről visszatértünk, az egyesnél rémes látvány fogadott. Az akna keleti oldala bedőlt, és az egész egy bombatölcsérhez hasonlított. Senki nem dolgozott benne. A történteket Balázs Lajos mesélte el:- Zoli vájárkodott lent az akna fenekén. Körülbelül három és fél méter mélységben erős huzatot észlelt egy kiemelt kő helyén. Megtáltosodva gyors egymásutánban töltötte meg a vödröket és eresztgette fel. A nagyobb kövekre, amelyek nem fértek bele a vödörbe, kötéllel hurkot kötött és így emeltük ki csigával a feje fölött. Egy különösen nagy kőtömb akadt az útjába, lehetett vagy két-három mázsa súlyú. Ezt is jól átkötötte, de olyan nehéz volt, hogy négy ember sem bírta felemelni. Ekkor Zoli kimászott a lyukból, hogy segítsen a fentieknek. Ez mentette meg az életét! Midőn együttes erővel húzták fel a nagy követ, a csiga tartóhorogja letört, és a hatalmas kődarab öt méter magasból visszazuhant a lyukba. Ha Zoli ott maradt volna, a kő palacsintává lapítja. Az eset mindannyiunkat annyira megrázott, hogy nem volt lelkierőnk a munka folytatásához... De nem csak ez a rossz hír fogadott! Erzsikéék lementek a faluba kenyeret vásárolni. Összetalálkoztak Csupor Pistával, aki ezeket mondta: — Kár volt belekezdeni a Vizetesbe! Az a terület már nem Égerszöghöz tartozik, hanem Teresztenyéhez. A falubeliek megtudták, hogy ott dolgoztok, és nagyon zokon vették. Annak idején Jakucsékat is segítették ennivalóval, s az lett 29
