Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
Már csak egy jókora parázshalmaz pislákolt a tábortűz helyén, amikor elbúcsúztunk vendégeinktől. Még pár óra és kezdődik a nagy játszma... A kolbásznak két vége van Augusztus 2. Az égerszögi adakozók jóvoltából zsíros és lekváros kenyeret reggeliztünk. Stefanik Erzsiké szelte a vastag karéjokat, Pidl Marika kente rájuk a „lényeget”. Ahol a szilvalekvár gyengén mocorgott, az állatbarát Marika gyengéden kisegítette szorult helyzetéből a pórul járt kukacot. Végezetül forró feketekávét kaptunk, törökösen - sok rágnivalóval. Lassan összeszedelődzködött a két csapat. Elosztottuk a barlangkutatás modern műszereit: ásó, csákány, nagy kalapács, véső, feszítővas, fűrész, balta, vödör jutott mindkét brigádnak. Először a vizetesiek keltek útra, mert az ő munkahelyük innen jó kilométernyire, a harmadik töbör mögött fekszik. Ürgéink riadtan figyelték lyukaik nyilásából a kétlábúak vidáman elvonuló csoportját. A helyben maradók közül valaki utánuk kiáltott:- Vigyetek magatokkal lámpát is! A felfedezendő barlangban sötét lesz! Bár már ott tartanánk! Én a keserű-tavi csapatnál maradtam. Az itteni munkahely kapta az egyes számot. A Vizetest nem számítva, a teresztenyei vízrendszernek ez a legkiterjedtebb karsztos mélyedése, mondhatnám óriás töbre. Átmérője 500-700 méter, vízgyűjtő területe körülbelül harmad négyzetkilométer. Mivel a barlangszelvény méretét elsősorban a befolyó víz mennyisége határozza meg, elméletileg itt van a legnagyobb esély járható méretű barlangfolyosó feltárására, ha ismét eltekintünk a Vizetestől. 23 '
