Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
futás egyazon természeti alkotásért folyt: a Teresztenyén feltörő nagy karsztforrás vízgyűjtő területe ugyanis részben Égerszöghöz, részben Teresztenyéhez tartozik. A víznyelők többsége Égerszög határában nyílik, de a hordó félig már megnyitott „forráscsapját” a teresztenyeiek feszegetik. Ha az égerszögieknek sikerül hamarabb a hordó felső „töltőlyukán” át lopójukat lemeríteniök, övék lesz a barlang, ha a teresztenyeieknek lesz erejük a csapot megnyitni, ők élvezik a barlang hasznát. A háttérben talán ez a versengés is hozzájárult ahhoz, hogy az égerszögiekben megnőjjön az adakozási kedv és segítőkészség. A városiak „megszállottságát” kihasználva talán sikerül megelőzni a teresztenyeieket a barlang feltárásában... A feltételezett cseppkőbarlangot magába záró területről tudni kell, hogy az egy kétszer két négyzetkilométer területű karsztfennsík, amelynek legmagasabb pontja a 370 méteres Almástető. A platót az ún. wettersteini mészkő építi fel, melynek anyaga a középső triász kor tengeréből ülepedett le mintegy 200-220 millió évvel ezelőtt. Ezt a karsztosodásra kiválóan alkalmas, kemény, vastag pados kőzetösszletet a harmadidőszak végi kéregmozgás feldarabolta és mozaikszerű darabokban kiemelte. Ennek egyik töredéke a Teresztenyei-fennsík, mely déli előteréhez képest 150-200 méter magasságban fekszik. Tetejét tálszerű bemélyedések, töbrök teszik hepehupássá. Növényzete vegyes lomberdő (tölgy, bükk), a töbrök sík alján a kiirtott fák helyén füves kaszálókat alakítottak ki. A négyzet alaprajzú mészkőtönköt északon és keleten víznyelős peremtöbrök szegélyezik. Tornakápolna felől egy szerkezeti törés mentén kialakult, erősen feltöltődött völgyecske helyezkedik el, a Vizetes-völgy, melynek alján kis patak csordogál és karsztos tömbhöz érve tölcsér formájú víznyelőben tűnik el. Nagyon valószínű, hogy innen indul a fennsík mélyének fő vízjárata, vagyis a feltételezett barlang 16
