Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)

Hajóstoppos állatok

Egyáltalán: eljutottak-e a vadon élő állatok a tűzből született Húsvét-szigetre?

A kérdés hasonló, mint a növények esetében. A zoológusok napjainkban több száz állatfajt gyűjtöttek össze a szigeten, azonban igen nehéz eldönteni: melyek érkeztek természetes úton, s melyek az ember társaságában.

Természetes úton - a tengeráramlás és szél segítségével - a hullámok hátán úszó fatörzsekkel nemcsak növények és magvak juthattak át a szigetre, hanem az odvas fákban jól elzárkózva rovarok, lárvák, peték is. Bizonyára több millió elpusztult közülük, de néhány túlélhette a hosszú tengeri utazást. így érkeztek a Húsvét-szigetre Dél-Amerika felől az első rovarok, pókok, szárazföldi csigák, sőt talán egy kis skorpió is.

És az imént megismert kedves gyíkocska, a moko? A szakemberek polinéziai gyíknak nevezik, kétfaja is megtalálható a Húsvét-szigeten. Őseik valószínűleg csónakok potyautasaiként kerültek ide Polinézia szomszédos szigeteiről.

Eljuthattak-e vajon a szigetre magasabb rendű állatok, emlősök is? Saját igyekezetükből, a természeti erők segítségével egyetlen fajnak sem sikerült ez a vállalkozás. Talán az első meghonosodott emlős a kio’e volt, a polinéziai patkány, mely a mokóhoz hasonlóan a korai polinéz csónakosok útitársa lehetett. A kio’e a polinézek Ínyenc csemegéjének számított, s lehet, hogy az új hazát kereső tengeri vándorok szándékosan hozták magukkal, hogy elterjesszék leendő lakóhelyükön.

Néhány szót még a madarakról. Emlékezetembe jutnak szeretett professzorom, Dudich Endre szavai, melyeket a Galápagosról szóló könyvem mottójában idéztem. Azt írta többek közt a sziget szelíd állattársadalmáról, hogy „a csúfolórigó rászáll az ember vállára, ...az ölyvet majdnem meg lehet fogni kézzel”. Nos, ezt a Húsvét-szigeten nem tehetjük meg, hiszen rigó és ölyv nem él rajta, de még az igénytelen pinty sem, pedig odaát Galápagoson - szigetenként eltérő alfajjá fejlődve — tömegesen elterjedt. A szárazföldektől való

37