Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
Koponya és vércsoport
Koponya és vércsoport Három emberalak sötét körvonalai jelentek meg barlangom bejáratánál. Rapanui nyelven beszéltek, nem értettem egy szavukat sem. Súlyos szatyorféléket cipeltek és lerakták a kövekre. Egyiküknél zseblámpa fénye gyulladt ki, s körülpásztázta vele az üreget. A fénycsóva megakadt a hálózsákba burkolódzott alakomon. A látvány nyilván meglepte őket. Sejtve, hogy idegen vagyok, a lámpás férfi spanyolul szólt hozzám:- Hát maga kicsoda? Mit keres itt? Kikászálódtam a hálózsákból és elmondtam, hogy turistaként a szigeten barangoltam, rám sötétedett és itt találtam menedéket. A jövevények valamit dünnyögtek maguk közt, majd így határoztak:- Oké, aludjon tovább! Persze már szó sem lehetett alvásról. Izgatott, hogy kik lehetnek a „házigazdáim”. Kérdezés nélkül is hamarosan kiderült. A szatyrokból tömény halszag áradt, a jövevények tehát halászok. Már korábban megfigyeltem, hogy a rapanuik kimerészkednek a tenger fölé nyúló sziklákra és onnan lógatják le horgaikat a vízbe. Gyakran éjszaka is horgásznak, erős lámpafénnyel csalogatják a halakat a sziklákhoz. Bizonyára az én embereim is ezt tették. A zsákmányt közben belerakták egy nagy hátizsákba, és egyikük elindult vele Hanga Roába. Nyilván a reggeli piacra viszi, vagy valamelyik szállodába eladni. A másik két halász tüzet gyújtott, és a parázson sütögetni kezdték a visszahagyott kisebb halakat. Megkínáltak engem is. 111
