Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
Kiko otthonában
ugyan már van vízvezeték, de Kiko házáig nem jutott el, ők az ivó- és mosdóvizet az ég áldásából nyerik. Elkészült a vacsora, a Kiko család szokásos menüje: paltapüré főtt rizzsel. Az érett gyümölcs húsát péppé gyúrták, kókuszolajjal, citrommal és fűszerekkel ízesítették. Mielőtt hozzákezdtünk volna az étkezéshez, mindenki felállt, és közös imát mondtak. Kiko ezután felém fordult és valami köszöntésfélét tartott rapanifi nyelven, de a számára rendkívül idegen nevemet sehogysem tudta kiejteni. Abban maradtunk, hogy a továbbiakban keresztnevem spanyol változatával fognak szólítani. így lettem Dionisio. Vacsora után helyet foglaltunk a nagy szoba közepére helyezett gyékényeken, a tévékészülék előtt. Rapa Nui is halad a korral, saját televíziós állomása van. A helyi stúdióból spanyol nyelvű színes filmeket sugároznak, és átveszik a santiagói tévé hírműsorait is. Amikor a híradóra került sor, szinte megfagyott ereimben a vér... ... „Santiagót súlyos földrengés érte. A házak kártyavárként omlottak össze, sok ezer embert temettek maguk alá. Rengeteg a halott és sebesült. Az óváros csaknem teljesen elpusztult...” Santiago óvárosában laktam. A képek borzalmas katasztrófáról tudósítottak. S mindez alig néhány órával az elutazásom után történt. Azután, hogy valaki lemondta repülőjegyét és felkerülhettem a gépre... 18
