Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
Elhal a szó, elszáll a dal
hajóról partra szállt polinéz matrózok énekelték gitárkísérettel, s tőlük tanulták meg a rapanui fiatalok. A dal valószínűleg Szamoából származik, ahol a nép nyelvéből nem veszett ki az „sz” hang. A másik rapanuinak tartott dal, az opa-opa még inkább idegen: egy ismeretlen amerikai tengerész komponálta 1943-ban, igaz, polinéz dallamok felhasználásával. Kérésemre rázendítettek a szau-szaura, de alig értek a strófa végére, amikor az utca felől éktelen autótülkölés zavarta meg a hangfelvételt. Dühösen mentünk ki mindanynyian, hogy megtudjuk, ki az az őrült, aki ily tapintatlanul felveri az est csendjét. A kapunál a légitársaság nyitott terepjárója állt, s ráismertem a hivatal egyik alkalmazottjára. A kocsiból kiabált felém:- Senor! Fontos üzenettel jöttem! Most kaptunk egy telexet a tahiti főirodánktól.- Mit táviratoztak?- A bevándorlási hivatal engedélyezte a beutazást. Felszállhat a holnapi gépre! Régóta várok erre a hírre, most mégis szinte mellbe vágott. Vége szakad a húsvét-szigeti fogságomnak... ... Fogság? Aligha nevezhető annak, hiszen kényszerű ittmaradásom immár családias vendéglátássá változott. Kiko és családja, no meg Maria Teresa oly szeretettel vesznek körül, hogy fáj a szívem itthagyni őket.- Senor! - szóltam a repülőshöz. - Nem utazom holnap. Még három napra szól a tartózkodási engedélyem! A meglepett hivatalnok csak ennyit válaszolt:- Oké, azért jöjjön be holnap az irodánkba... - és beletaposott a gázba. 142
