Balázs Dénes: A Húsvét-sziget fogságában (Érd, 1993)
Kiko otthonában
Kiko otthonában Már csaknem öt órán át repültünk az óceán sötét vízszőnyege fölött, amikor a lassan ereszkedő gép ablakából aranyló, üde színfoltként tűnt fel úticélom, a Húsvét-sziget. A négymotoros öreg Boeing elhúzott a szárazföld egyetlen települése, Hanga Roa kertes házai felett, majd végigdübörgött a repülőtér betonján. Amint felnyílt a gép ajtaja, és megkezdtük a kiszállást, a helybeliek áradata rohant felénk. Sokan hozzátartozóikat várták haza a kontinensről, az utazási irodák és szállodák képviselői pedig vendégeiket fogadták. Az idegenek nyakába virágfüzéreket akasztottak, ami a megtisztelés jele Polinézia-szerte - Hawaiitól Tahitiig. Engem nem várt senki, nem kaptam virágkoszorút sem. Türelmesen ácsorogtam, míg kirakták a gépből a csomagokat, aztán hátizsákkal a vállamon, bőrönddel a kezemben elindultam a kijárat felé. Vendégfogadósok, penziósok ügynökei fogtak körül, és egymást túllicitálva ajánlkoztak: menjek hozzájuk, olcsón ellátnak, visznek-hoznak, mindent megmutogatnak. Alig győztem lerázni magamról a tolakodókat, akiket teljesen megvadított a turizmus üzleti szelleme. Eszembe jutottak Campbell doktor szavai: ha megérkezem, nyomban Kikót keressem, őt mindenki ismeri a Húsvétszigeten. No, itt az ideje, hogy meggyőződjek róla.- Kikóhoz jöttem! - szóltam a körülállókhoz. Az egyik sofőr arca felderült:- Senor, jöjjön velem, éppen a templom felé megyek! Bepréselődtem a mikrobuszba, amelyben már tucatnyi turista szorongott. Kanyargós, kátyús földutakon robogtunk 13
