Balázs Dénes (szerk.): Cholnoky Jenő rajzai és festményei. Kiállítás a neves földrajztudós hagyatékából (Érd, 1986)

akvaiell-festésben jeleskedett, és Cholnoky — aki szintén a vízfestést kedvelte - sokat tanult tőle. Raucher „papa” asszisztense volt Háry Gyula, ő készítette az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című hatalmas mű finom tollrajz-illusztrációit. Ezeket a pompás rajzokat igyekezett Cholnoky is utánozni.

A kínai utazás

Cholnoky a Műegyetemen szerzett technikai rajztudását először a kínai tanulmányútján kamatoztatta. Játszi könnyedséggel vetette papírra, örökítette meg a kínaiak különféle vízépítészeti berendezéseit, gátakat, zsilipeket, vízkiemelő kerekeket. Különösen megragadta utazónkat a kínai építészet, és annak szerkezeti elemeit számtalan rendkívül pontos rajzban jegyezte le. Rajzolás közben jött rá arra a felismerésre, hogy a nagyra fejlődött kínai architektúra a déli országrész egyszerű bambuszos építkezéséből származik. Nagy gonddal rajzolta le a kínai parasztok használati tárgyait, termelő- és közlekedési eszközeit, amelyek a néprajztudomány számára rendkívül becsesek. Természetesen nem feledkezett meg arról, hogy utazása elsősorban geográfiai célú: ezt szolgálták a jól átgondolt geológiai szelvények, a szeme elé került tájak geomorfológiai nézőpontú feldolgozásai.

Az expedíció 19 hónapjának javarészét Cholnoky a terepen töltötte, mintegy 6000 km-t tett meg gyalogszerrel. Kis bőrkötésű noteszeket vitt magával, ezekbe jegyezte fel menetközben a mérési adatokat, megfigyeléseit, valamint felvázolta bennük a látottakat. Amikor egy-két napra megpihent, elővette a napló céljára magával vitt nagyobb méretű, összehajtogatott papírlapokat, és ezekre tisztázta át fekete tussal feljegyzéseit, valamint rajzait. Ez az útinapló páratlan a magyar utazók történetében: 420 öldalán nem kevesebb mint 1235 tusrajz található! A rajzok közül Cholnoky később idehaza számosat még gondosabban feldolgozott, és ezekkel díszítette - többek között - a kínai útjáról szóló népszerű útleírását, A sárkányok országából c. könyvet. A viszontagságos utazás nem tette lehetővé, hogy a helyszínen festményeket is készítsen, utólag azonban fényképek alapján itthon több kínai témát dolgozott fel akvarellként. (Közülük három nagyméretű vízfestmény Érden a Magyar utazók, földrajzi felfedezők állandó kiállításán látható.)

Cholnoky a kínai útjára „fotográf-kamerát”, lemezeket, sőt előhívó felszerelést is vitt magával. Számos felvételt csinált az úton, azonban a tájképi fotóknál sokkal többre becsülte egy-egy vidék rajzos ábrázolását. A fénykép nem ad tökéletes tájékoztatást, mert - szószerint idézve Cholnoky szavait - „a tájkép-fényképek válogatás nélkül közlik azt, amit a fényképezőgép látott, s abban temérdek olyan fölösleges részlet van, ami csak elfedi azt, amit valóban meg akarunk mutatni. A szakértő ember szeme kell ahhoz, hogy kiemelje a sok részlet közül a lényegeset, ami csak rajzon lehetséges.”

8